Több száz halott tőrfarkú rákfélét sodort partra Japánban a tenger. A tudósok egyelőre nem tudják mire vélni az élő kövületeknek is hívott állatok tömeges pusztulását.

A tőrfarkú rákféle a tengeri ízeltlábúak legősibb csoportjába tartoznak, már 450 millió évvel ezelőtt is léteztek. Mintha tényleg itt maradtak volna a földtörténeti ókor, a paleozoikum korai szakaszából. Ezt a korai szakaszt ordovíciumnak nevezzük, ekkoriban a fejlettebb pörgekarúak, fejlábúak és tengeri liliomok uralták a tengereket. Az előző korban, a kambriumban megjelent puhatestűek ekkor terjedtek el és alakultak változatos élőlényekké.

Az első állkapcsos halak a késői ordovíciumban jelentek meg. Nyoma sem volt a hüllőknek, emlősöknek vagy madaraknak. Az első kétéltűek is majdnem százmillió évvel később jelentek meg. A tőrfarkú rák azonban akkor alakult ki és annyira jól érezte magát a bőrében, hogy a mai napig létező állatról van szó. Az állatok gyakori vendégei nyáron a japán tengerpartnak, évente egyszer Kitakjúsú mellett rakják le tojásaikat. Ezt néhányan nem élik túl, minden évben vannak halálos áldozatai a tömeges vándorlásnak, de idén valami történt.

Egy megfigyelőcsoport napi 5-10 tetemet számolt össze a parton, ezért elkezdték követni az állatokat. Eddig ötszáz elpusztult állatot találtak, ez nyolcszor annyi, mint az átlagos években. A helyi hatóságok szakemberek segítségét kérték, de egyelőre senki nem tudja megmondani, mi lehet a tömeges pusztulás oka. Néhányan az óceánok alacsony oxigénszintjével magyarázzák, mások fertőzésre vagy parazitákra gyanakodnak.

A japán kormány veszélyeztetett állatként vigyáz tőrfarkú rákfélékre, mert számuk rohamosan csökken. Egyre kisebb természetes élőhelyük is Japán fejlődése miatt. Konkrét intézkedési tervet azért még nem hoztak a megmentésükre.