A Diego nevű óriásteknős (Chelonoidis hoodensis) egy egész fajt mentett meg azzal, hogy nyolcszáz utódot nemzett életében. Diego munkája még az 1960-as években kezdődött, amikor már csak 14 teknős élt a természetben, 2 hím és 12 nőstény. A teknősök Espanola szigetén éltek, ez a Galápagos-szigetek legdélebbi szigete. Ezeknek a teknősöknek ez az egyedüli természetes közege, más szigeten nem találhatók meg.

Most több mint kétezer, fogságban született teknőst engedtek vissza a szabadba. A faj újjászületett Diegónak és társainak köszönhetően. A genetikai adatok szerint a visszaengedett teknősök negyven százalékának Diego az apja.

Nagyon szapora teknősről van szó – lelkendezett Washington Tapia a Galapagos nemzeti park kutatója. Diego nyolcvan kilogrammos, másfél méter hosszú és a becslések szerint több mint százéves már. Most Santa Cruz szigetén él hat nősténnyel együtt. Feladata még mindig Espanola újranépesítése kisteknősökkel.

Érdekes, hogy Diegóról amúgy nem sokat tudnak a kutatók. Annyit tudni róla, hogy az 1950-es évek végén találták meg a San Diegó-i állatkertben, de nem tudják hogyan került oda. Valószínűleg a szigetről vitték oda valamikor korábban, de senki nem tudja mikor. A feltételezések szerint valamikor 1900 és 1959 között kerülhetett San Diegóba.

A teknőspopulációról még mindig nem mondhatjuk, hogy jó állapotban lenne. A szigeten korábban több mint ötezer óriásteknős élt, ez a szám még messze van, de szépen nő a létszám. Nem mindegyik teknősfajról mondható ez el, 15 olyan fajról tudnak, amely már kipusztult. Köztük a híres Chelonoidis abingdoni óriásteknős, amelynek utolsó tagja, Magányos George 2012-ben pusztult el.