A Hubble űrtávcső minden korábbinál részletesebb betekintést nyújt egy szétesett üstökösmag életébe, ahol a töredékek mozgása egyenként is nyomon követhető – írja a Csillagászat.hu.
Az üstökösök magja valójában egy parányi, törékeny, jeges-poros kis égitest, amely a Nap körül kering. A legújabb kutatások szerint Nap körüli pályájuk bármely pontján, bármikor széteshetnek, akár több száz csillagászati egység távolságban is. Ilyenkor kisebb-nagyobb magtöredékek, illetve meteoritikus por keletkezik. Ha a szétesés a Naphoz viszonylag közel történik, nem sokkal később a magtöredékek nagyobb földi teleszkópokkal vagy űrtávcsövekkel megfigyelhetők. Most is így történt, a 332P/Ikeya-Murakami üstökös magja sok kisebb darabra esett szét, ezeket a magtöredékeket mutatják a Hubble részletes felvételei.
Az üstökösmagok szétesésének oka, mechanizmusa ma még nem teljesen ismert. Ha a szétesés előtti eredeti üstökösmag kis méretű, akkor a feltehetően gyors tengely körüli forgása miatt könnyen por és kisebb darabok kezdenek leválni róla, ami végül a mag széteséséhez vezet.
A 332P/Ikeya-Murakami keringési ideje szokatlanul rövid, 5,43 év. Mivel a legutóbbi napközelsége idején, 2010-ben fedezték fel, mostanáig kellett várni, hogy újra a Nap közelébe érjen. Az újabb találkozóra az üstökös már már két darabra esve tért vissza, amelyeket A és B betűkkel jelöltek meg. Az A jelű darabját tavaly év végén találtá meg a hawaii Pan-STARRS 1 teleszkóppal, a B magtöredéket pedig január elején. Néhány nappal később további két halvány töredékeket figyeltek meg, amelyek a C és D jelölést kapták. Ezután a Hubble-lel több napon keresztül figyelték a darabkákat. A B és D magtöredék szinte teljesen szétdarabolódott, miközben a C-nek jelentősen megnövekedett a fényessége a rövid idő alatt végbement por- és gázfelszabadulástól.
Az üstökös magjának fő része, a C jelű darab a legfényesebb a képeken, a becsült mérete 480 méter, vagyis majdnem öt focipályányi. A felvételeken 25 kisebb magtöredék is látszik, amelyek az eredi mag tömegének már csak alig 4 százalékát teszik ki. A legkisebb megfigyelt magtöredék mérete 22, a legnagyobb pedig 60 méter. A kutatók szerint a 332P magja a feldarabolódás előtt legfeljebb 550 méteres átmérőjű és 44 millió tonnás lehetett, ha az üstökösmagokra jellemző 500 kg köbméterenkénti átlagos sűrűséggel számolnak.
Az üstökös jövője bizonytalan, de a C jelű fő magtöredék a tömege jelentős részét megtartotta, így még több keringést is túlélhet. 2021-ben rendkívül kedvezőtlen helyzetben lesz, hozzánk képest pontosan a Nap átellenes oldalán, de 2027 elején szinte ideális helyzetben, majdnem a lehető legkisebb földtávolságban lehet majd újra megfigyelni, ha még létezni fog.
A 332P/Ikeya-Murakamit 2010-ben Kaoru Ikeya és Shigeki Murakami japán amatőrcsillagászok fedezték fel, egymástól függetlenül. Mindketten vizuálisan, tükrös távcsővel vették észre az addig ismeretlen égitestet. Azóta sem történt hasonló, a digitális technika és a nagylátószögű távcsövek térhódítása miatt a vizuális üstökösvadászoknak szinte semmi esélye sincsen. Az üstökösöket már olyan korai állapotukban megtalálják, amikor a távcsőbe szemmel pillantva még elérhetetlenül halványak.