A csuklóra tett aktivitásmérők számolják a lépéseket, a megtett távolságot, elégetett kalóriákat. Ennek ellenére a legújabb kutatások szerint többet lehet fogyni nélkülük.

A meglepő eredményt az amerikai egészségügyi újságírók szövetségének szaklapja (Journal of the American Medical Association) publikálta. A fő állítás az, hogy a diétázó felnőttek közül azok, akik viseltek aktivitásmérőket, kevesebb kilótól szabadultak meg 18 hónap alatt, mint azok, akik nem hordtak ilyen karkötőket.

A tanulmány azt sugallja, hogy az aktivitásmérők viselése nem változtatja meg mindennapos tevékenységünket úgy, ahogy azt várnánk. Ezenkívül érdekes kérdéseket vet fel az edzés, étkezés, akaraterő háromszögben.

Persze nagyon sok olyan tanulmány jelent meg a közelmúltban, amelyek arról szóltak, hogy az aktivitásmérőknek milyen jótékony hatásuk van. Hiszen megmondják a felhasználóknak, hogy mennyit mozogjanak, mennyit egyenek és a mozgással mennyi kalóriát égettek el. Ezek a tanulmányok azonban tipikusan rövid megfigyeléseket összegeztek, nem követték hónapokig vagy évekig alanyaikat.

Az új tanulmányban a University of Pittsburgh kutatói ötszáz túlsúlyos, 18-35 év közötti felnőttet figyeltek meg. Azért ezt a korosztályt választották, mert ők könnyebben azonosulnak a technikai újdonságokkal és nem kellett nekik bemutatni, hogyan használják az aktivitásmérőket. Az önkénteseket megvizsgálták, felírták legfőbb adataikat. Az első hat hónapban egy egyszerű, alacsony kalóriás diétát követtek, amelyek kifejezetten fogyásra dolgoztak ki. Arra is rávették őket, hogy többet mozogjanak, hetente legalább száz percet kellett közepesen aktív mozgással tölteniük. Mindenről naplót kellett vezetniük.

A hat hónap végén, mindenki veszített a súlyából. Ezek után kétfelé osztották a csoportot. Az egyik felének azt mondták, hogy egy erre létrehozott weboldalon rögzítsék az edzéseiket. A másik csapat aktivitásmérőt kapott, amely folyamatosan mérte minden aktivitásukat. A kutatók teljesen biztosak voltak abban, hogy az aktivitásmérős csoport fog többet edzeni és jobban figyel a kalóriabevitelre is, emiatt többet fognak fogyni, mint a másik csoport. Az önkéntesen 18 hónapig csinálták, amire kérték őket, közben néha telefonon biztatták a résztvevőket, hogy ne adják fel, amit csinálnak.

A tesztidőszak végén igencsak  meglepődtek az eredményen. A legtöbben vékonyabbak voltak, bár voltak olyanok is, akik visszanyerték az első hat hónapban leadott kilókat. Az aktivitásmérőt viselők átlagosan 3,6 kilogrammal voltak könnyebbek, akik nem hordtak ilyen kiegészítőt, azok 5,8 kilót fogytak.

Hirtelen nem is tudják megmagyarázni az eredményeket. Elméletileg ezeket a karkötőket azért fejlesztették, hogy adatokkal segítsék a célok elérését. De a gyakorlat azt mutatta, hogy pont az ellenkezője történt. Talán a folyamatos monitorozás miatt kisebb volt a motiváció a mozgásra? Ha azt látták, hogy úgysem érik el a napi kitűzött célt, akkor egyszerűen feladták. Az is lehet, hogy a technológia levette a vállukról a felelősséget, legalábbis ők így érezték.

A kutatók tovább kutatják a témát. Ahogy John Jakicic kutatásvezető professzor fogalmazott, az emberek furcsák és néha nem úgy viselkednek, ahogy várjuk. Főleg, ha fogyásról van szó, ilyenkor saját maguk a legnagyobb ellenségei.