A földönkívüli élet kutatói általában a könnyű utat járják, Föld-szerű bolygókat keresnek a tágas világűrben, pedig elképzelhető, hogy az élet egészen másféle körülmények közt is kialakulhatott. Ez adott ötletet a Cornell Egyetem vegyészmérnök kutatóinak, akik egészen elrugaszkodott módszerrel láttak neki az idegen lények felfedezésének.

Abból indultak ki, hogy a Szaturnusz legnagyobb holdja, a Titán is régóta a földönkívüli élet kutatónak célkeresztjében van. Az égitesten hatalmas hegyláncok húzódnak, vannak folyadékkal teli tengerei és légköre is. Csakhogy azok a tengerek nem vízzel vannak tele, hanem metánnal, és a légköri is erősen szmogos.

Létezhet élet a Titánon, de egészen biztosan nem olyan, mint itt a Földön

– erre a következtetésre jutott Paulette Clancy, aki a munkatársaival megpróbálta kitalálni, hogy milyenek lehetnek ezek az idegen életformák. „Nem biológusok és nem is csillagászok vagyunk, de megvoltak a szükséges eszközeink” – mondta a tudós, aki szerint segítette a munkájukat, hogy nem voltak előítéleteik egy sejtmembrán felépítésével kapcsolatban.

Amikor mások idegen élet nyomait keresik, általában a folyékony víz nyomaira akarnak rátalálni, hiszen ez a földi élet alapja. A Földön kettős lipidrétegből álló membrán borítja a sejteket. A Cornell kutatói kitaláltak egy hipotetikus membránt, amely jobban passzol a Titán körülményeihez. Azotoszómának neveztek el, és a Titánon fellelhető anyagok - nitrogén, szén és hidrogén molekulák alkotják. Ez a membrán hasonlóan rugalmas és stabil, mint a földi sejtek liposzómái.

Mindez még csak elmélet, de a Cornell kutatói is csak azt akarták bebizonyítani, hogy a földönkívüli élet nem feltétlenül követi a földi szabályokat. Egyelőre nem tudjuk, hogy önállóan szaporodó élőlények is létrejöhetnek-e a metánalapú őslevesben, de az már biztos, hogy sokkal nyitottabban kell kémlelni a világűrt.

(Borítókép: Titán NASA/JPL/Space Science Institute)