Eddigi a legősibb ismert genetikai információ csupán 700 ezer éves volt, és ezt is a sarkköri fagyos üledékből tudták kinyerni, ami elég jól konzervál. Ezért is hatalmas szenzáció, hogy ennél ötvenszer régebbi fehérjéket találtak egy afrikai leletben, a magas hőmérséklet ugyanis a leletek egyik legnagyobb ellensége.

A több millió éven át működő konzerváló hatást ez esetben egy tojáshéj biztosította. A York Egyetem régészei Matthew Collins vezetésével abból a feltételezésből indultak ki, hogy a kemény felületekre tapadó fehérjék talán hosszabb ideig megmaradnak, és az elméletüket Tanzánia és Afrika ismert lelőhelyeiről származó ősi tojásokkal próbálták bizonyítani.

Emellett a Sheffield Egyetem támogatásával egy számítógépes szimulációt is kifejlesztettek, amellyel kimutatták, hogy a fehérjéket valóban stabilizálja, ha erősen kötődnek az ásványok felületéhez.

A mostani leletnél sokkal ősibb eredetű aminosavak-töredékeket is ismer a tudomány, de azok csupán a dns építőkövei, és kevésbé értékesek, kevesebbet árulnak el a múltról, mint a teljes fehérjeszekvenciák. Az utóbbiakból ugyanis kideríthető egy-egy fehérje funkciója, és képesek vagyunk következtetni az adott faj evolúciójára.

A sikeres munka újabb lendületet adhat az ősemberek kutatásának is, ha elkezdik tüzetesebben megvizsgálni a csontokhoz tapadt fehérjéket. És persze érdemes átnézni a dinoszauruszok tojásait is, hátha a mostaninál sokkal régebbi fehérjék is épen maradtak.