A perm-triászi kihalási esemény alatt, 251 millió évvel ezelőtt az akkori tengeri élőlények 96 százaléka halt ki. Legalábbis eddig ezt gondolták a paleontológusok a fosszíliák alapján. Most azonban Steven Stanley, a Hawaii Egyetem biológusa azt állítja, hogy nem volt ekkora arányú a kihalás.

A Proceedings of the National Academy of Sciences című szaklapban publikált tanulmányában azt állítja, hogy a tengeri élőlényeknek a 81 százaléka halt csak ki.

A Nagy Kihalásnak is nevezett eseményt a legsúlyosabbként ismerik a földtörténetben, a tengeri fajok mellett a szárazföldi fajokat is súlyosan érintette a folyamat, 70 százalékuk pusztult ki, köztük a rovaroknál is komoly veszteséget okozott.

A kihalás két lépésben történt, az elsőt a környezeti változások okozták, a másodikat valamilyen hirtelen katasztrófa. A kutatások kiemelten aktív vulkáni időszakra és aszteroidabecsapódásokra tippelnek. E kettő együtt gyors felmelegedést okozott, amihez nem tudtak alkalmazkodni a tengeri és szárazföldi állatok.

Stanley szerint azonban a helyzet nem volt annyira komoly, hogy a teljes tengeri élővilágot kipusztítsa. Azzal érvel, hogy az eddigi becslések nem veszik figyelembe, hogy több kihalási folyamat zajlik egyszerre. Az egyik például teljesen természetes, ilyen amikor egy faj nem tud alkalmazkodni valamilyen helyzethez, például egy új ragadozó megjelenéséhez.

A biológus nagyon sok kihalást vizsgált, amely a nagy kihalási események között történt. Arra jutott, hogy van kapcsolat ezek száma és az eltelt idő között. Vagyis minél több idő telik el egy kihalási esemény óta, annál nagyobb számban vannak kihaló állatok. Vagyis a perm-triászi periódusban kihalt állatok közül nagyon sok egyébként is kihalt volna.

Ha ezeket a fajokat levonjuk az összes eltűnt állatfajból, akkor kiderül, hogy 81 százalékuk halt ki tényleg a perm-triászi események miatt.