A Szaturnusz negyedik legnagyobb holdja, a Dione is vizet rejtegethet mélyen a felszíne alatt, ezt derítették ki  a NASA kutatói a bolygó környezetében dolgozó Cassini űrszonda segítségével.

Körülbelül 32 kilométeres mélységben lehet folyékony víz a holdon. A Dione tömegének kétharmadát jég teszi ki, szóval nem az élethez szükséges molekula jelenléte, hanem a feltételezett halmazállapota az újdonság. A Cassini felfedezése egyben azt is jelenti, hogy a Dione felépítése nagyon hasonlít két másik Szaturnusz-hold, az Enceladuséra és a Titánéra. Annyi a különbség, hogy a Dione sokkal mélyebben rejtegeti az óceánjait.

A kutatók a Cassinire ható gravitáció változásaiból következtettek a víz jelenlétére. Hasonó módszerrel korábban nem sikerült kimutatni a folyékony vizet, de a tudósok újramodellezték a hold kérgének viselkedését, és így egészen más eredményre jutottak.

A frissített modell alapján újra megvizsgálták az Enceladust is, és az adatokból ezúttal az jött ki, hogy a korábbi feltételezéssel szemben nem túl mélyen, csupán pár kilométerrel a felszín alatt húzódnak meg a hold látványos gejzírjeit tápláló óceánok. Az új modell egyúttal megfelelő magyarázatot ad a gejzírek jelenlétére is.

A Dione óceánjai újabb nagyszerű célpontot adnak a földön kívüli (és Naprendszeren belüli) élet kereséséhez. A hold óceánjai valószínűleg elég régóta léteznek, szóval jutott idő az élet kialakulására. Már csak a több tíz kilométeres próbafúrásra kell valami megoldást találni, a tudósok szerint ugyanis egészen a rejtett óceánok mélyén lenne érdemes körülnézni, ahol a víz a sziklás maggal találkozik, mert ott megtörténhettek az élet kialakulásához szükséges kémiai reakciók.