Érdekes, és a cég jövője szempontjából kulcsfontosságú tesztet hajtott végre a Blue Origin nevű amerikai polgári űrvállalat. A cég elsődleges terve, hogy újrafelhasználható, visszatérő rakétákkal űrturistákat vinne az űr határára, de ez nem kis dolog – az Amazon.com-ot is jegyző Jeff Bezos cége tulajdonképpen ugyanazokat a lépéseket járja végig a fejlesztés során, mint az USA űrprogramja az 1950-es és 1960-as években.
A mai teszt során a New Shepard nevű rakéta elejére szerelt személyszállító kapszula mentőrakétáját tesztelték. A rendszer célja, hogy legyen egy utolsó mentsvár arra az esetre, ha a felbocsátás során valami ok miatt szükség van valamire, ami még a robbanás előtt jó messzire viszi az utasokat a hajtóműtől.
A Blue Origin megoldása egy külön szilárd hajtóanyagú rakétahajtómű, amit a személyszállító kapszula alján helyeztek el. Ez az, ami vész esetén jelt kapva beindul, és pillanatok alatt lehagyja az amúgy alatta komoly sebességgel haladó hordozórakétát.
A teszt nem az első nekifutásra ment végig, az első visszaszámlálásnál egy percnél valamivel több volt még hátra a startig, amikor egyelőre ismeretlen okokból jó húsz percre felfüggesztették az indítási folyamatot. Végül visszaállították az órát a visszaszámlálás 15. percére, és onnan kezdték újra – ez a második kísérlet már sikeres volt.
A start utáni 44. másodpercben történt meg maga a teszt, a kapszula aljára szerelt mentőrakéta látványos narancssárga lángokkal és füstcsóvát húzva indult be (ez elüt az amúgy cseppfolyós hidrogénnel és oxigénnel hajtott New Shepard tökéletesen, szinte füst nélkül égő hajtóművétől).
A katapultrendszer tökéletesen vizsgázott, látszólag minden probléma nélkül rántotta odébb a rá bízott kapszulát – bár azt érdekes lesz majd megtudni, milyen erők hatnak ilyenkor a bent ülőkre. A lényeg, hogy a kapszulán minden más rendszer is működött: kinyíltak a fékező- majd a főernyők, és a talaj felett néhány centiméterrel elsült a fékezőrakéta is, amely állóra fékezte az akkor mintegy 24 kilométeres óránkénti sebességgel haladó kapszulát.
Szintén kérdés volt, hogy mi történik a hordozórakétával azt követően, hogy a tetejénél elsütnek egy másik rakétát: nos, a New Shepard nemcsak zavartalanul jutott fel az űr határát jelentő 100 kilométeres magasságig, de onnan vissza is tért, és irányított leszállással, a föld fölött elegánsan lebegve ért talajt mintegy 2 mérföldre a kilövőállástól.
A Blue Origin tesztje nemcsak azért volt fontos, hogy a későbbi űrutazásra jegyet váltó milliomosok lássák, akkor sem lesz semmi bajuk, ha valami félrecsúszik a kaland során: a polgári űrvállalat komoly versenyben van a másik hasonló céggel, a SpaceX-szel az egyre inkább a privatizáció felé sodródó űrutazás tortájának felvagdosásában.
A most kipróbált mentőrendszer hasonló, mint amit a SpaceX használ a saját, Dragon elnevezésű szállítókapszuláján, két nagy különbség van mindössze.
Ehhez hasonló tesztet utoljára a NASA hajtott végre még az Apollo-program idején, 1964-66 között. Az azonban egy teljesen más rendszer volt, tulajdonképpen egy plusz rakétát szereltek az Apollo űrhajójának orrára, melyet vagy elindítottak, ha veszély volt (erre éles helyzetben nem került sor), vagy egy bizonyos magasság fölé érve egyszerűen ledobták – ez utóbbi viszont feleslegesen veszélyes manőver volt. Érdekesség, hogy a NASA új űrhajója, az Orion mégis ezt a vészrendszert használja, ahogy azt a legutóbbi tesztnél láthattuk is.
A Blue Origin most ötödszörre küldte fel ez a rakétát és a személyszállító kapszulát, a mostani teszt után azonban mindkettőt visszavonultatják, a következő tesztet már egy teljesen új párossal hajtják végre. Komoly eredmény mindenesetre, hogy egy cégnek van egy olyan eszköze, amely már ötször járt az űrben, utoljára csak az űrsiklókról lehetett ugyanezt elmondani.