Az hosszan tartó ásítozás nem a lustaság jele, hanem hogy az illetőnek nagy és idegsejtekkel teli agya van. Tudósok ugyanis rájöttek, hogy az emlősöknél az ásítás teljes hossza erősen összefügg az állat agyméretével, valamint a szürkeállományban megtalálható idegsejtek számával.

Az ásítozás tudománya az evolúciós pszichológiával foglalkozó Andrew Gallup szakterülete, New York-i Állami Egyetem kutatója a Biology Letters című tudományos lapban publikált legfrissebb felfedezéséről.

Ahogy nyújtózkodásnál több vérhez juttatjuk testtünk bizonyos részeit, úgy az ásítással - és a vele járó hatalmas lélegzetvétellel - a fejünk vérellátását serkentjük. Ezzel glükóz és oxigén jut az idegsejtjeinkhez. Gallup szerinte egyértelmű, hogy minél nagyobb az agy, annál hosszabb ideig kell ásítani, hogy elérjük a várt hatást.

Az elméletet Gallup a Youtube segítségével igazolta. Munkatársaival megnézett 200 videót, melyeken 24 különböző állatfaj ásítozik, köztük kutyákkal,  macskákkal, sünökkel, mókusokkal, és persze emberekkel is. A látottakat összevetették az állatok ismert agyméretével, és a legszorosabb összefüggést az agy kompexitással (vagyis az idegesejtek számával) találták.

Ennek fényében talán nem meglepő, hogy a főemlősök ásítanak a leghosszabb ideig. Pusztán a test vagy az állkapocs mérete nem számít, a lovak és a tevék például rövidebb ideig ásítanak, mint a jóval kisebb emberek.