Mégsem volt annyira pusztító a 252 millió évvel ezelőtti nagy kihalás, amelyről úgy tartják, hogy a tengeri fajok 96 százalékának a kipusztulásához vezetett – idézi az MTI Steven Stanley-t, a Hawaii Egyetem evolúciós biológusát.

A perm és a triász kor határán valójában a tengeri fajok mindössze nagyjából 81 százaléka pusztult ki,  a további veszteségek a háttérkihalások számlájára írhatók

- fejtette ki a szakember  az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS).

A perm-triász kihalási esemény nagyjából 60 ezer évig tartott, ezt tartják a földtörténet legsúlyosabb kihalásnak. Korábbi kutatások szerint ezen időszakban szokatlanul erős volt a vulkanikus tevékenység és feltehetőleg számos nagy méretű aszteroida csapódott a Földbe. Mindez a bolygó melegedéséhez és az óceán savasodásának felerősödéséhez vezetett. Az élhetetlen körülmények a becslések szerint a tengeri fajok 96, a szárazföldi gerinces fajok 70 százalékának a kipusztulásához vezettek.

Stanley szerint azonban a helyzet nem volt annyira súlyos, hogy majdnem az összes tengeri faj kihaljon. A szakember szerint a becslések többsége nem különíti el a háttérkihalásokat, amelyek a tömeges kihalások közötti időszakokban mennek végbe, amikor egy faj leküzdhetetlen kihívással találja magát szemben. Ez lehet ez egy új ragadozó felbukkanása, vagy a víz elérhetőségében bekövetkező változás.

Stanley megnézte, hogy a földtörténet ismert tömeges kihalásai közötti időszakokban mennyi faj pusztult ki és arra jutott, hogy minél hosszabb idő telt el két kihalási esemény között, annál magasabb volt a háttérkihalások száma.

Az adatok alapján végül arra a megállapításra jutott, hogy a perm-triász kihalási esemény idején eltűnt fajok nagy része valójában már korábban kipusztult, vagy eleve kihalásra voltak ítélve az esemény idején. Stanley ezen fajok levonásával jutott a 81 százalékra, amely - mint fogalmazott - még mindig jelentős kihalási arány ugyan, de mégsem annyira végzetes, mint azt eddig gondolták a tudósok.

Az eredmények továbbá azt sugallják, hogy a tengeri élővilágban 90 rend és 220 család élte túl a nagy kihalást. A kutató szerint a kipusztuláshoz vezető tényezők néhány rend és osztály számára leküzdhetetlennek, másoknak átvészelhetőnek bizonyultak, ez pedig aránytalanságokat eredményezett a kihalásukban. Néhány közülük valószínűleg addig nem állt közel a kihaláshoz.