A rendszertani kutatókat is meglepte és elgondolkodtatta az a fura élőlény, amiről nem tudták eldönteni, hogy a darazsakhoz vagy a szöcskefélékhez tartozik. Szerencsére az ijesztő külsejű élőlényt egy nagyjából százmillió éves borostyándarabba kövülve találták meg, egykori fajtársai pedig legalább ilyen régóta kihaltak.

A jó állapotban megmaradt leletet Aptenoperissus burmanicusra keresztelték. A krétakori fosszíliákban gazdag mianmari Hukawng-völgyben bukkantak rá. A rovar annyira furcsán nézett ki, hogy a szakértők hosszú szakmai vitákban próbálták meg eldönteni, hogy darázsféléről van-e szó. A külseje erről árulkodott, de a hosszú hátsó lábai inkább egy szöcskét idéztek. Mások rámutattak, hogy a páncélozott hasa a csótányokéra emlékeztet.

Végül George Poinar, az Oregoni Állami Egyetem biológusa azonosította a szörnyeteget. A hivatalos közleményben Poinar megjegyezte, hogy a Aptenoperissus burmanicus arca leginkább a darazsakéra emlékeztet. A rovart a Hymenopterák, azaz a hártyásszárnyúak közé sorolták, ahová a méhek, a hangyák és a darazsak is tartoznak. A kutatócsoport ugyanakkor egy új családot – Aptenoperissidae – is létrehozott, mert a meglévők egyikébe sem tudták beilleszteni.

Bár a rendszertani besorolás problémákba ütközött, azt Poinar kutatócsoportja meg tudta állapítani róla, hogy nőnemű. Feltételezik, hogy a hosszú hátsó lábaival temethette be és kaparhatta ki a talajban, báb formájában fejlődő utódait. A lábaknak a védekezésben is szerepük lehetett: ha megtámadták, az Aptenoperissus burmanicus fullánkjával védekezhetett, de utána nagy lendülettel ugorhatott félre.

Érthetetlen, hogy egy ilyen szívós állat kihalt, pedig az evolúció láthatóan jól felkészítette az életre. Igaz, jobb nem belegondolni, hogy mit tett volna vele még 60-100 millió év evolúció.