A pókokat a kiváló látásukról híresek, hiszen köztudott, hogy - bizonyos fajok - nyolc szemmel figyelik a külvilág eseményeit. A rezgésekre is érzékenyen reagálnak, gondoljunk csak a keresztespókra, amely azonnal ráveti magát az áldozatára, ahogy a hálóhoz ér. A sokak által rettegett élőlényeknek azonban van még egy titkos érzékszervük, amit a tudomány eddig elhanyagolt:

Bár a pókok többsége valóban csak közelről hall, néhány faj akár 3 méterről is érzékeli a hangokat. Közéjük tartozik például a Phidippus audax nevű ugrópókfaj, melynek képességeit Paul Shamble, a Harvard Egyetem kutatója tanulmányozta.

Persze nem arról van szó, hogy hirtelen találtak pár fület a pókon, az állatnak nincs ilyen hagyományos hallszerve. Ehelyett a testét befedő parányi szőröcskékkel érzékeli a hangokkal összefüggő légmozgásokat.

Néhány kutató, aki nem vett részt a Harvard kísérletében, azt vetette fel, hogy a hangok is okoznak rezgéseket a pók környezetében, és elképzelhetőnek tartották, hogy az ilyen mozgásokat rendkívül jól érzékelő pókok talán csak ezeket a jeleket fogták.

Shamble azonban elég különleges mérőműszereket használt, hogy kizárja ezeket a hatásokat. A Cornell Egyetem laboratóriumában lévő, korábban gerinctelenek hallásvizsgálatára használt műszereket vetették be, és lézerrel figyelték, hogy a hangok okoztak-e bármilyen vibrációt, és ezeket kiszűrve megismételték a vizsgálatokat.