A becslések szerint 49 ezer éves lehet az az emberi lakóhely, amit egy kényszerű pisiszünetnek köszönhetően tárhattak fel ausztrál régészek, a dél-ausztráliai Flinders-hegység egy barlangjában, Adelaide-től 550 kilométerre északra. A magasan álló sziklában megbúvó rejtekhelyről több ezer kidolgozott használati eszköz és a valaha élt legnagyobb erszényes, a Diprotodon optatum óriáserszényes csontmaradványai kerültek elő. A felfedezésről a kutatást vezető Giles Hamm régész és kollégái számoltak be csütörtökön.

A barlangot a régész és a helyi törzs, az Adnyamathanhák vezetője, Clifford Coulthard fedezte fel véletlenül csaknem tíz éve, amikor a hegység szurdokait járták be. "Cliffnek ki kellett szállnia a kocsiból, mert szólította a természet. Egy patakvölgyben sétált felfelé, amikor egy gyönyörű forrást talált, és körülötte sziklarajzokat” – mesélte Hamm az ABC televíziónak, hangsúlyozva a mulatságos tényt, hogy az emberi szükség vezetett az ausztrál őstörténet egyik legfontosabb felfedezéséhez. “A szellemek mutatták nekem az utat” – tette hozzá az idős bennszülött. Miután Hamm követte vezetőjét a sziklához, akkor vette észre a körülbelül húsz méter magasan nyíló, kormos plafonú barlangnyílást. “Azonnal arra gondoltunk, hogy ejha, itt emberek valamikor tüzet gyújtottak” – mondta a régész.

A Warratyi sziklamenedék amúgy korábban is ismert volt a helyi őslakosok között, de léte az utóbbi évtizedekben feledésbe merült. A kutatócsoport az újrafelfedezés után kilenc éven át ásott a barlangban, egy méteres mélységig tárva fel a régészeti lelőhelyet. Nagyjából 4300 tárgyat és 16 emlős állat mintegy 200 csonttöredékét fedezték fel.

Az ausztrál őslakosok, az úgynevezett aboriginal törzsek alkotják a világ legősibb, folyamatosan létező – bár civilizációnak épp nem nevezhető – emberi kultúráját. Ők az Afrikából először kirajzó emberek leszármazottai, állítja a Koppenhágai Egyetem szeptemberben megjelent genetikai kutatása. A tudósok azt azonban továbbra is vitatják, hogy hozzávetőleg mikor érkezhettek az első emberek a kontinensre. Az eddig elfogadott nézet szerint mintegy 50 ezer éve, azonban Hamm szerint a 46-49 ezer éves dél-ausztráliai emberi település léte arra utal, hogy az első embereknek már jóval korábban el kellett érniük a földrész északi partjait.

"Ha csak 50 ezer éve jöttek, akkor nem sok idejük maradt volna, hogy ilyen messze délre eljussanak. Sokkal korábban el kellett kezdődnie a földrész meghódításának, akár 55-60 ezer évvel ezelőtt" – magyarázta Hamm. Az ausztrál régész szerint az eddigi elmélet úgy tartotta, hogy az Afrikából jövő emberek már a szerszámkészítés tudásával érkeztek Ausztráliába. "A barlangban talált, finoman megmunkált csonteszközök, kőbalták, és festett anyagok szerintünk helyi innováció eredményei, mely az itt élő emberek kulturális fejlődésével alakultak ki" – fogalmazta meg a korábbi elmélettel ütköző véleményét Hamm.

Az új lelőhelyen talált csontok arról is árulkodnak, hogy az ember érintkezett a korabeli hatalmas állatokkal, többek között a Diprotodon optatum nevű két méter magas, több mint 2,5 tonna súlyú erszényessel. A tudósok régóta kutatják, milyen lehetett a kapcsolat az óriás és az ember között, ám a magasan fekvő barlangban talált csontok, melyek fiatal állatra vallanak, arra utalnak, hogy az ember vadászott rá, és mivel a hatalmas állat nem lehetett képes a sziklát mászni, csak a vadászok cipelhették fel zsákmányukat olyan magasra, véli Gavin Prideaux paleontológus, a Flinders Egyetem munkatársa.