Összesen 12 példányt tudtak akkor bevonni a tenyésztési programba. Azóta sikerült a populációt európai és amerikai rezervátumokban 1900 körülire gyarapítani, de a kihalás veszélye még ma is megvan. A Hortobágyi Nemzeti Parkba 1997-ben a kölni tenyészprogramból került az első 21 állat. Nem egész húsz év alatt sikerült 300 állatra növelni a hortobágyi állományt – ez a világon a legnagyobb. A genetikai változatosság növelése érdekében arra is figyelnek, hogy a lehetőségek között egymástól viszonylag távolabbi példányokat párosítsanak, és a program olyan sikeres, hogy az utóbbi években már korlátozni is kellett a populáció növekedését.

Pár éve már Mongóliába a Góbi-sivatagba (vadon itt él a legnagyobb Przewalszkij-állomány) is vittek már a Hortobágyról néhány lovat, most pedig Oroszországba, a kazak határ közelében lévő orenburgi rezervátumba szállítanak 15 egészséges állatot.

A zebrákra emlékeztető, erős testalkatú, a házilovaknál vaskosabb fejű, rövidebb lábú állatok kifejezetten strapabírók. Nem lehet őket háziasítani, az ember közelségét nem tűrik, ellenben a hortobágyihoz hasonló füves puszták ideális élőhelyet jelentenek számukra. A 2400 hektáros területen szabadon élnek, és tökéletesen igénytelenek; mint a hortobágyi vadlórezervátum vezetője mesélte egy korábbi interjúban, a szúrós növényeket is elfogyasztják, télen a csipkebogyót egyenként lecsipegetik a bokorról.

Élelmet embertől télen sem kapnak. Patáikkal elkaparják a havat és találnak annyi táplálékot, amennyivel beérik

– mondta Brabender Kristin.