Kijöttek a legfrissebb PISA-teszt eredményei, a nagy nemzetközi kompetenciamérésé, amit az egész világon árgus szemekkel szoktak figyelni az oktatási szakértők és oktatáspolitikusok. A mutatóink rosszabbak, mint valaha: az eredmények szerint a magyar tanulók annál is gyengébbek, mint amilyenek az utolsó mérésnél, 2012-ben voltak, a természettudományos és a szövegértési kompetenciák soha nem zuhantak még akkorát, mint most. Minden területen bőven az OECD-országok átlaga alatt vagyunk.
Korábban sem volt jó a helyzet, a háromévente a világon végigsöprő nagy kompetenciamérésben majdnem mindig elmaradtunk az átlagtól, de az eredményeink nemhogy nem javulnak, a lemaradásunk csak nő. Legutóbb az látszott, hogy főleg matematikából estek vissza a magyar gyerekek, a kedden nyilvánosságra hozott legfrissebb, 2015-ös tesztekből származó adatok (pdf) pedig már azt jelzik, hogy ugyanerre a szintre vagy még ez alá süllyedtek a pontszámaink szövegértésből és természettudományos kompetenciákból is.
Az OECD-országok között ezzel mindenben a legutolsó csoportban, a lista utolsó negyedében vagyunk. Miközben az OECD-átlag 493 és 500 pont között szokott lenni, a magyar diákok most már csak 472–477 pontot hoznak. A magyar gyerekek eredményei három év alatt, 2012-höz képest átlagosan 17 ponttal lettek rosszabbak természettudományból. Szövegértésből is majdnem ekkora, 15 pontos a visszaesés.
A PISA-felmérést háromévente végzik el. Ez a legátfogóbb és egyben a legnagyobb presztízsű nemzetközi oktatási vizsgálat, ami ennek megfelelően a világ nagy részén a helyi oktatáspolitikák megítélésének legfontosabb mércéjévé vált. A most nyilvánosságra hozott friss eredmények a 2015-ös tesztekből származnak. 72 országban vizsgálták a diákok kompetenciáit, négy nagy területen: a „kollaboratív problémamegoldás” (ez egy új mérés) eredményei még nincsenek meg, de a hagyományosan vizsgált három másiké igen. Ezúttal a természettudományos kompetenciákra helyezték a legnagyobb hangsúlyt, emellett a szövegértést és a matematikai képességeket mérték. Magyarországon összesen 200 iskola 5600 15 éves tanulója töltötte ki – most először digitálisan – a teszteket.
A világ élmezőnyében most is főleg kelet-ázsiai országok vannak, valamint olyan európai oktatási bezzeggyerekek, mint a sokszor hivatkozott finnek vagy az elmúlt években szélsebesen felzárkózó észtek. Az észt példa azt mutatja, hogy posztszovjet országban is lehet kiemelkedő sikert elérni, de összességében azért egyértelmű a trend: minél fejlettebb, minél gazdagabb egy társadalom, annál többet tudnak az iskolások.
Mint látható, Kelet-Közép-Európában csak a szlovákok vannak mögöttünk. A csehek alulról súrolják az európai átlagot, míg a néhány éve átfogó oktatási reformot megvalósító lengyelek egyértelműen a legsikeresebbek, ők már a világ élmezőnyéhez kezdenek felzárkózni. Eközben egy terület sincs, ahol a magyar diákok legalább viszonylag jók lennének.
A PISA-tesztek már korábban is egyértelművé tették, hogy a régi mítosszal szemben a magyar oktatási rendszer nemzetközileg nem versenyképes. Hagyományosan rosszul szerepelünk a teszten, rosszabbul, mint más iskolai felméréseken, és ennek általános vélemény szerint a legfőbb magyarázata, hogy a PISA nem azt a lexikális tudást méri, ami a magyar iskolákban még mindig meghatározó, hanem kompetenciákat, azt, hogy a tanulók mennyire képesek ismereteiket iskolán kívüli szituációkban alkalmazni. Ez az, ami látványosan nem megy nagyon sok magyar gyereknek – sem szövegértésben, sem természettudományos területen, sem matematikában.
A számok még frissek, és nyilván sok vita lesz azok értelmezéséről, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) oktatási államtitkársága még csak egy gyorsértékelést osztott meg a sajtóval. Kiemeltek néhány módszertani sajátosságot, ami szerintük részben magyarázhatja a romló adatokat – a digitális tesztek és néhány feladattípus szokatlan lehet a magyar gyerekeknek, ezenkívül a legtöbb kitöltő nálunk kilencedikes, míg sok országban tizedikesek voltak –, és azt is hangsúlyozták, hogy a rossz teljesítményünk összefügg azzal, hogy Magyarország szegényebb a legtöbb előtte végző országnál.
Összességében azonban nem lehetett azt érezni, hogy kínosan akarnák magyarázni a bizonyítványt. Az Emmiben tartott tájékoztatón olyan alapproblémákat emeltek ki, amelyek a magyar oktatási rendszerből fakadnak, és nem egyszerűen a mérés sajátosságaiból. Egyrészt, ők is úgy értelmezik az eredményeket, hogy a tantervi tudást a magyar diákok nem képesek iskolán kívül kamatoztatni.
Ez különösen abból látszik, hogy éppen néhány napja jött ki egy másik nemzetközi oktatási mérés eredménye, amiben ehhez képest a magyar diákok kifejezetten jól szerepeltek. Ez a TIMSS, amiben hagyományosan rendben vagyunk, most is átlag feletti eredményeket produkáltak a negyedikes és nyolcadikos gyerekek, matekból például a finnekkel és a lengyelekkel vagyunk nagyjából egy szinten.
Ezt ugyan most lehet a PISA-val szembeállítani és mutogatni, de látni kell, hogy a két teszt nem ugyanazt méri. A tudás alkalmazására fókuszáló PISA-val szemben a TIMSS azt vizsgálja, hogy a gyerekek tudják-e, amit a tanterv szerint tudniuk kell, vagyis hogy megtanítja-e az iskola, amit a tanterv előír. A jelek szerint ez alapvetően rendben van tehát. A PISA viszont azt jelzi, hogy ezt a tantervi tudást a diákok nem tudják máshol, más típusú feladatoknál jól kamatoztatni. Magyarán, a különbség úgy is értelmezhető, hogy a rossz PISA-eredmények a magyar tantervekről állítanak ki gyenge bizonyítványt.
A másik alapprobléma szintén régóta ismert, de a PISA-számok ezt most még inkább megerősítik: a magyar iskolarendszer túl egyenlőtlen és túlságosan szegregált. A friss PISA-adatok szerint a 35 OECD-ország között a családi háttér nálunk határozza meg az egyik legerősebben a tanulói eredményeket – vagyis az otthonról hozott különbségeket az iskolák többsége nem képes kompenzálni. Ezt ráadásul a PISA-n kívül megerősítik a TIMSS adatai, sőt, az országos kompetenciamérés (ez egyébként nem mutatja azt, hogy romlana a magyar diákok teljesítménye) számai is.
Mindhárom mérés mutatja, hogy a tanulók szociális összetétele jelentős mértékben befolyásolja az intézmények közötti eredménykülönbségeket
– emelték ki az Emmi-féle tájékoztatóban is.
Az elmúlt években több országban is hangos felzúdulást keltettek a PISA-eredmények, nem egy helyen PISA-sokkról beszéltek, ami arra ösztökélte a döntéshozókat, hogy érdemi reformokat hajtsanak végre a közoktatásban, megpróbálják növelni a nemzetközi versenyképességüket, megpróbáljanak átállni a biflázásról az alkalmazhatóbb tudást nyújtó oktatásra, színvonalasabb felzárkóztatást, integrált oktatást nyújtsanak például.
A friss PISA-eredmények alapján az Európai Unió is ajánlásokat fogalmaz meg a tagállamok számára, hogy hogyan javíthatnák az oktatásukat. Ez az anyag még nem nyilvános, de az adatok kapcsán valószínűleg kulcskérdésnek lesz, hogy