Az Északi-sarkvidéken kétszer gyorsabb a felmelegedés üteme, mint a világ többi részén, és ennek hatásai máshol is éreztetik hatásukat kutatók szerint. Az amerikai Országos Oceanográfiai és Légköri Hivatal (NOAA) Északi-sarkvidékről szóló kedden ismertetett éves jelentésében sorakoznak a magas hőmérsékletre, a jégtakaró és a gleccserek zsugorodására vonatkozó aggasztó rekordok.
A mérések szerint az Arktisz felmelegedésére utaló hosszú távú trendek romlanak, és a nyár végeztével sem javulnak, amikor az Északi-sarkvidéken rendszerint hízni szokott a hó és a jég, hívta fel a figyelmet Jeremy Mathis, a NOAA Északi-sarkvidékkel foglalkozó kutatási főnöke.
Tudósok már régóta hangoztatják, hogy az ember okozta éghajlatváltozás az Arktiszt éri el leghamarabb. Jeremy Mathis és kollégái szerint ez már meg is történt. "Úgy vélem, az elmúlt egy év volt a legszélsőségesebb az Északi-sarkvidéken, amelyet valaha láttam" – mondta Mark Serreze, a 11 ország 61 tudósa által összeállított tanulmány egyik szerzője.
A NOAA 106 oldalas jelentéséből többek között kiderül, hogy a levegő hőmérséklete 2015 októbere és 2016 szeptembere között messze a legmagasabb volt a mérések 1900-as kezdete óta. Az átlagérték 2 Celsius-fokkal haladta meg az 1981 és 2010 közöttit, és 3,5 Celsius-fokkal volt melegebb, mint 1900-ban. A tenger hőmérséklete Grönland partjainál öt Celsius-fokkal volt magasabb a 30 éves átlagnál.
A jégtáblák kiterjedése éves szinten ugyan nem zsugorodott rekordméretűre, de idén októberben és novemberben, amikor rendszerint elkezd hízni, nem kezdett. Október közepétől november végéig rekord alacsony volt a kiterjedése. Szintén rekord alacsony volt Észak-Amerikában a hótakaró kiterjedése tavasszal, és a műholdas megfigyelések 1967-es kezdete óta először zsugorodott 3,9 millió négyzetkilométer alá.
Noha nem ért el negatív rekordot, a tudósok mégis felhívták a figyelmet arra, hogy a Grönland jege tovább zsugorodott, és idén jóval korábban, már április 10-én elkezdődött a tavaszi olvadás. Ennél hamarabb csak egyetlen alkalommal kezdődött az olvadási szezon Grönlandon.
Az Északi-sark felmelegedése, a fagyos talaj, azaz a permafrost felengedése miatt az északi földrészek is változni kezdenek: sok helyen megsüllyed a talaj, a partvonalak megtöredeznek, a föld mozgása pedig veszélyezteti a lakott településeket, és az infrastruktúrát. Az olvadó jég és talaj egyre több megkötött szén-dioxidot és metánt bocsájt a levegőbe, ezzel is fokozva az üvegházhatást.
A jégtakaró zsugorodása miatt több napfény éri az óceánok fölsőbb vízrétegeit, ami fokozottabb alga- és planktontermelődéshez vezet, fölborítva ezzel a rendkívül kényes óceáni ökoszisztémát. A tengerek a légkörbe került szén-dioxidból jóval többet nyelnek el, ami a vizek elsavasodásához, az amúgy is túlhalászott halállomány csökkenéséhez, teljes halfajok eltűnéséhez vezet. A tápláléklánc nemcsak a tengerekben borulhat: a kis szárazföldi emlősök populációjára is hatással van a sarki felmelegedés, például a tundrán élő cickányfélék túlzott elszaporodása is a fölmelegedés hatásai közé sorolható.
Jeremy Mathis megjegyezte, hogy mindez nemcsak az ember okozta felmelegedés, hanem amiatt is van, hogy most ért véget egy jelentős El Nino-hatás. Felhívták a figyelmet arra is, hogy az Északi-sarkvidéken zajló folyamatok máshol is éreztetik hatásukat, és befolyásolják az időjárást. "Ami az Arktiszon történik, nem marad az Arktiszon, az alacsonyabban fekvő szélességi fokokon szélsőségesebb időjárásra kell számítani a jövőben".