December végén mutatta be a NASA Langley kutatóintézete azt a lakhelykoncepciót, amit a leendő marsi telepesek számára dolgozott ki közösen az amerikai űrkutatási hivatal és a Clouds Architecture Office nevű New York-i tervezőcég.
A jövőbeni Mars-utazások egyik központi problémája, hogy kellően vastag és sűrű légkör híján a Mars felszínét a Földhöz képest jóval nagyobb sugárzás éri, és mivel a leendő telepesek előreláthatóan hónapokat töltenek majd a bolygón, olyan lakhelyre lesz szükségük, ami megvédi őket a sejtekre, DNS-re káros, rákkeltő sugárzástól. Ezen kívül – és egyáltalán nem mellékesen – a nagy hőmérséklet-ingadozásoktól is meg kell hogy óvja az űrutazókat a leendő bázisépület.
Erre a problémakörre kínál megoldást a most bemutatott tervezet. Az ötlet azon alapult, hogy olyan anyagból kell építeni az óvóhelyet, ami könnyen elérhető és nagy mennyiségben van jelen a Marson. Ez pedig nem más, mint a víz, azaz a jég: a Mars Ice Home koncepciója a Marson megtalálható jeget használná fel a biztonságos lakhely kialakításához, az ötlettel a tervezők el is nyerték a 3d-nyomtatott földönkívüli lakhelyekre kiírt NASA-pályázat első díját.
A marsi jégotthon két fő részből áll: egy belső, kerékgumihioz hasonló felfújható gyűrűből, és egy külső, gömb alakú falból. A kettő közti teret pedig a marsi jégből nyert vízzel töltenék meg. A Mars Ice Home egész sok előnyös tulajdonsággal bír: könnyű, egyszerűen szállítható és összeszerelhető, akár robotok által is, még mielőtt az emberek a bolygóra érkeznének. A falat megtöltő jeges víz, jég nemcsak remekül véd a nagy energiájú kozmikus sugárzástól, de ivóvízként, illetve rakéta-hajtóanyaghoz nyersanyagként is felhasználható. A gömbölyű forma pedig azért is megfelelő, mert arányosan nagyobb védelmet nyújt a merőlegesen fölülről érkező, nagyobb mennyiségű sugárzástól.
A kozmikus sugárzástól jól védene egy talajszint alá ásott lakhely is, ilyen kialakításához azonban nehéz munkagépekre lenne szükség, ebből a szempontból is előnyösebb a Mars Ice Home koncepciója. A falak ráadásul a tervek szerint részben átlátszó, fényáteresztő anyagból készülnének, így a leendő lakók nem érzik majd úgy, mintha egy sötét barlangban kellene élniük. Az elviselhető belső hőmérsékletről pedig a lakógyűrű és a jégréteg közötti térben áramoltatott gáz halmazállapotú szén-dioxid gondoskodna.