Kétezerhatszáz méter magasan, Chilében, az Atacama-sivatagban, a Cerro Paranal hegyen működik az Európai Déli Obszervatórium (European Southern Observatory, ESO) Nagyon Nagy Távcsöve, a VLT (Very Large Telescope), ami igazából nem is egy távcső, hanem négy, egyenként 8,2 méter átmérőjű tükrös teleszkópból álló csillagászati távcsőrendszer.

Az egyes teleszkópok tükreit elképesztően vékony, 80 nanométernyi, összesen 12 grammot nyomó alumíniumréteg borítja, fényvisszaverő képességüket ennek köszönhetik. Ahhoz, hogy egy tükör megőrizze tükröző képességét, bizonyos időközönként – másfél évente – meg kell tisztítani a rárakódó portól, és fölújítani az alumíniumbevonatot. Ehhez le kell szerelni a rendkívül kényes eszközt, és lassan (5 km/órás sebességgel), vigyázva (fékezés nélkül), széltől is óvva (ha fúj, akkor az akció lefújva) levinni a hegyről, egy külön erre a célra épült trélerrel.

A fenti, pár órája kiadott képen pont az látható, hogy a kettes számú teleszkóp (VLT UT2) 45 tonnás fő tükre (M1) épp úton van a hegyről lefelé a karbantartó bázisra, ahol az újrafoncsorozást végzik majd. A kép alapján jó benyomást kaphatunk arról, hogy milyen magasságban is dolgozik a VLT, és persze arról, hogy a felhők fölött mindig süt a nap és kék az ég. Az alábbi videó pedig összefoglalja, hogy miképp is történik a tükröződő réteg tisztítása, újraalkotása.