A középkori Nyugat-Európában a keresztes lovagokat okolták a lepra elterjesztésével, de a kórházakban már évtizedekkel a keresztesek előtt is megjelentek leprás esetek

– mondta  Simon Roffey, a Winchesteri Egyetem kutatója, aki egy helyi leletben talált bizonyítékokat arra, hogy  a zarándoklat is közrejátszhatott a lepra terjesztésében.

Az angliai Winchester közelében fekvő egyik legkorábbi brit kórház temetőjében folytatott ásatásokat az egyetemi kutatócsoport, és rábukkantak egy csontvázra, amely egy leprában szenvedő zarándok maradványa lehetett - írja az MTI. A zarándokot a 11-12. században temették el, a betegségét pedig a lepra egy olyan baktériumtörzse okozta, amely Ázsia középső és nyugati részén terjedt el.

„A 11. századtól a 14. századig Nyugat-Európában példátlanul sok leprakórházat hoztak létre. Vajon a lepra, amely már évszázadok óta jelen volt, miért sújtotta hirtelen ilyen nagy mértékben a nyugat-európai társadalmat?” - tette fel a kérdést a tudós, aki szerint a csontváz adhat választ erre a kérdésre.

Onnen sejthető, hogy a feltárt csontváz egy zarándok maradványa, hogy a csontok mellett megtalálták egy fésűkagyló héját, amely a Santiago de Compostelában járt zarándokok közismert szimbóluma. Az viszont továbbra is rejtély, hogy a zarándok hogyan találkozott az ázsiai leprabaktériummal.

A leprát a Mycobacterium leprae baktérium okozza. A betegség sokáig lappanghat, lassan hatalmasodik el, és a bőr pusztulásával, a szövetek elhalásával és a test deformálódásával jár. Az évezredeken át az emberiséget sújtó betegség megjelenését először az ősi Kínában, Egyiptomban és Indiában jegyezték fel. A világ egyes részein ma is előfordulnak leprás esetek, de a betegség antibiotikumokkal jól gyógyítható.