Már legalább a kilencvenes évek óta népszerű elmélet, hogy a világegyetemünk valójában csak holografikus kivetülés, mi is írtunk már erről korábban itt és itt. Egy új kutatás viszont arra jutott, hogy ez a lehetőség valószínűbb, mint eddig gondoltuk – írja az Engadget.

A Physical Review Letters szaklapban megjelent új tanulmányt jegyző kanadai, olasz és brit kutatók az ősrobbanás által hátrahagyott elektromágneses sugárzást, az univerzum keletkezéséről árulkodó úgynevezett kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást vizsgálták, és az ebben mért rendellenességeket vetették össze különböző modellekkel. Arra jutottak, hogy 

A hologramvilág-elmélet lényege, hogy minden információt, amely az általunk ismert háromdimenziós világban található (beleértve az időt is) valójában egy kétdimenziós felület tartalmaz, amelynek a mi háromdimenziós világunk csak kivetülése.

Ezzel az elmélettel azért szeretnek szöszölni a fizikusok, mert segítene kibékíteni az általános relativitáselméletet és a kvantumfizikát. Einstein elmélete ugyanis jól működik nagyban, de kvantumszinten kevésbé bizonyult hasznosnak. A holografikus elképzelés ezért a szintén az összhang megteremtését célul tűző, húrelmélet nevű részecskefizikai modellre alapoz. Ez a részecskéket nem pontszerű, hanem kiterjedt objektumokként képzeli el. Az erre épülő más elméletekkel szemben viszont a hologramelmélet nem a háromnál nagyobb számú dimenzió létét feltételezi, hanem épp hogy kevesebbet.

Képzeld el, hogy minden, amit látsz, érzel és hallasz három dimenzióban (és az időérzékelésed), valójában egy lapos, kétdimenziós mezőből árad ki

– mondta Kostas Skenderis, a tanulmány egyik társszerzője, a Southamptoni Egyetem kutatója a Phys.org-nak. "Az elképzelés hasonló a közönséges hologramokéhoz, amikor egy három dimenziós képet egy két dimenziós felületbe kódolnak, például a hologramban a bankkártyán. Csak itt az egész univerzum van kódolva."