Meglepő előzetes eredményeket közöltek az egy éven át tartó űrhajósiker-kísérlet tanulmányozói. A NASA szakemberei kihasználták azt a lehetőséget, hogy az űrhajósaik között volt egy ikerpár: Scott és Mark Kelly. Korábban mindketten sokat voltak az űrben, de Scott volt az, aki majdnem egy évre a Nemzetközi Űrállomásra költözött.

A két fivér egészségügyi állapotának összehasonlítása válaszokat adhat a hosszú távú űrutazással kapcsolatos legkomolyabb egészségügyi kérdésekre. A helyzet azonban az, hogy a lehető legmeglepőbb eredmények születtek.

Mindenki azt várta ugyanis, hogy nyilván az évet az űrben töltő Scotton látszik majd meg jobban az idő múlása: nem mondhatni, hogy a mikrogravitáció káros hatásai, a szintén nem egészséges sugárzásdózis, és a nem hétköznapi ételek közül bármelyik is jót tenne az embernek. Az eredmények szerint azonban Scott Kelly jobb állapotban jött haza, mint amilyenben elhagyta a Földet: a kromoszómaláncokat lezáró telomerjei hosszabbak lettek, mint voltak. Ez azért érdekes, mert a telomereket tartják az öregedési folyamat alapjának. Minden sejtosztódáskor rövidülnek valamelyest, és ha elfogynak, a sejt képtelen rendesen működni tovább. Az űrbéli körülmények azonban mégsem gyilkolták jobban Scott telomerjeit – a kutatók szerint valószínű, hogy a szokottnál rendszeresebb és kiadósabb edzés, és a jól tervezett, alacsony kalóriás étkezések jótékony hatása felülmúlta az űr viszontagságait. Mark ellenben a Földön nem változtatott az életmódján: nem edzett többet, mint szokott, és eleve kizárta, hogy egy évig űrhajóskajára cserélje az étrendjét, így ez is különbözött.

Emelkedett a csont- és izomsérüléseket gyógyító hormonok termelése is, valószínűleg szintén az edzéseknek köszönhetően. Érdekesség viszont, hogy míg a stressz-szintet szabályozó kortizol az egy éves űrutazás alatt normális szinten volt, a visszatéréskor óriási ugrást mutattak az adatok: valószínűleg a légkörbe való visszalépés okozta izgalmak miatt. Ez azért lehet fontos, mert egy Mars-utazás végén is elég izgalmas lesz a leszállás, elég nagy probléma lenne valami komoly gyulladással kezdeni az amúgy sem egyszerű küldetést a Mars felszínén.

Vizsgálták a finommotoros mozgást és a szem-kéz koordinációt is, ezekben nem volt komoly eltérés a földi eredményekhez képest. Érdekesség, hogy végre a pihenési idő és szükséglet vizsgálatára is volt lehetőség. Most, hogy az ISS építési-bővítési munkálatainak vége, az űrhajósokat kevesebb terhelés éri, a szabadidejüket és a munkabeosztásukat is könnyebb kiegyensúlyozottra tervezni. Az egy év alatt átlag hétórás alvásokat mértek náluk, ami még földi emberként is kifejezetten jónak számít.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy az eredmények csak előzetesek, részleteket majd csak hónapok múlva kapunk, és könnyen előfordulhat, hogy azok eltérnek majd a most közöltektől.