Évekig vitatták a létezését, bár pilóták rendszeresen jelentették, hogy látták megjelenni: a kék nyalábok, vagy angolul blue jetek különlegesen nehezen dokumentálható, villámláskor megjelenő magaslégköri fényjelenség, melyet most mégis komolyabban kutattak a Nemzetközi Űrállomáson szolgáló űrhajósok.

A kék nyaláb a mára már ismertebb, de sokáig hasonlóan csak legendának gondolt vörös lidércekhez hasonló, keletkezési körülményeit tekintve legalábbis mindenképp: viharfelhők környékén jelennek meg, villámláskor. Abban különböznek egymástól, hogy a kék nyaláb fényesebb, mint a vörös lidérc, a viharfelhő tetejéről indul és gyakran keskeny tölcsért formáz.

Az első kék nyalábot még 1989 októberében, véletlenül rögzítették az Ausztrália feletti viharfelhőket filmező Atlantis űrsiklón, de aztán egyre többször indítottak célzott kísérleteket a kék nyalábok megfigyelésére.

A legfrissebb kutatás az űrállomás korábbi dán lakójához, Andreas Morgensenhez köthető, aki 2015-ben rögzített képeket viharokról kifejezetten azért, hogy a fényjelenségeket kutathassák. A dán űrkutatási intézet most adta közre az eredményeket, melyek alapján kimondható, hogy Morgensennek számos, több kilométer kiterjedésű kék nyalábot sikerült elkapnia, például egy olyat is, ami 40 kilométer magasan pulzált.

Hogy a kék nyaláb pontosan micsoda, és mi a szerepe a földi folyamatokban, egyelőre nem nagyon lehet tudni, szakértők szerint a jelenséget vizsgálva valószínűleg arról tudunk majd meg többet, hogy véd minket az atmoszféra a külső sugárzástól.