Akár 50 ezer éve is szunnyadhatnak azok a mexikói Naica kristálybarlangjában talált mikroorganizmusok, amiket tudósoknak sikerült most életre kelteni – írja a BBC. A kutatók már felfedeztek élőlényeket a barlangok falában, de meglepő volt, hogy magukból a gipszkristályokból is sikerült izolálniuk őket.
A Chihuahua-sivatag alatti naicai bányarendszert 2000-ben fedezte fel egy bányász testvérpár, amikor ólom és ezüst után kutattak. Itt található a világ legnagyobb kristályképződménye, ami 11 méter hosszú és 55 tonna. A savas környezetű barlangban 40-60 fok és 90-99 százalékos páratartalom uralkodik, fény nincs, épp ezért érdekes, ahogy a mikrobák képesek voltak a látszólag lehetetlen körülmények között fennmaradni.
A több méter hosszú, évmilliók alatt kialakuló gipszkristályok nem tökéletesek, több hiba is keletkezett az anyag szerkezetében. Ezek hatására kis üregek jöttek létre, megteltek folyadékkal, amiket a kristály magába zárt. Ezeket a zárványokat felnyitva jutottak hozzá a tudósok a mikroorganizmusokhoz, amiket laboratóriumi körülmények között sikerült életre kelteni.
A felfedezés Penelope Bostonhoz, a NASA Asztrobiológiai Intézetének igazgatójához és csapatához fűződik. Elmondta, hogy alaptalanok azok a kételyek, miszerint a mikroorganizmusok igazából a bányászok vagy a kutatók okozta szennyeződés eredményeképpen kerültek a barlangba, ugyanis ők mindent az előírásoknak megfelelően végeztek el.
Az eredmények továbbá erősítik azt az álláspontot, hogy ha van élet a Földön kívül is, akkor az jó eséllyel a föld alatt létezhet, és a naicai barlangrendszerben talált organizmusokhoz hasonlóan kemoszintézis (szervetlen anyagok eloxidálásával nyert energia) útján tartja fenn magát.