Index Vakbarát Hírportál

A szálkásfenyők évgyűrűinek szénizotópos vizsgálata alapján valami történt a Nappal hétezer éve

2017. február 21., kedd 11:54

Egy nemzetközi kutatócsoport azonosított egy Napon zajló, eddig ismeretlen folyamatot. Az esemény még időszámításunk előtt 5480-ban történt – írja a Csillagászat.hu.

Próbálunk minden kérdésre válaszolni.

HOGY CSINÁLTÁK?

Fusa Miyake és munkatársai egy fenyőfajta, a nyugati szálkásfenyő évgyűrűiben megmérték a 14-es tömegszámú szénizotóp arányát.

MI VESZ RÁ EMBEREKET, HOGY ILYENNEL TÖLTSÉK A DRÁGA IDEJÜKET?

A kutatók a kozmikus sugárzás légkörre gyakorolt hatását akarták vizsgálni vele egy adott időszakban. A Nap aktivitásának hatása ugyanis közvetlen hatást gyakorol a Földre. Ha a Nap viszonylag nyugodt, a 14-es tömegszámú szénizotóp légköri gyakorisága megnövekszik.

ÉS EHHEZ PONT EGY FENYŐFÁT KELLETT MEGMÉRNI?

Mivel a fák a szén-dioxiddal légköri szenet kötnek meg, a 14-es szénizotópnak az évgyűrűkben mérhető aránya valójában a Nap múltbeli aktivitási szintjét tükrözi, illetve megmutatja, hogy mikor viselkedett a Nap szokatlan módon.

ÉS EZT TÖBB EZER ÉVRE VISSZAMENŐLEG MEG LEHET MONDANI?

Meg hát. A nyugati szálkásfenyők akár több ezer évig is élhetnek, így kiváló lehetőséget nyújtanak a múltbeli naptevékenység feltérképezésére. A kutatáshoz egy 1971-ben kivágott példányból vettek mintákat.

NA, ÉS FELTÉRKÉPEZTÉK A SZÉNIZOTÓPOT?

Az nem kifejezés. A 14-es szénizotóp arányát a mintában három különböző laboratóriumban is meghatározták, hogy az eredmény a legpontosabb legyen. Mivel a holocén közepéről eddig csak évtizedes időfelbontású radiokarbon-adataink voltak, Miyake és kollégái 1-2 éves felbontással vizsgálták meg az időszámításunk előtt 5490 és 5411 közötti időszakot. Erre mit látnak:

a szénizotóp arányában olyan hirtelen és nagymértékű (20 ezrelék) növekedés állt be időszámításunk előtt 5481 és 5471 között – 5480 körüli maximummal –, amelynél csak az időszámításunk szerint 775-ben és 994-ben bekövetkezett, szintén a kozmikus sugárzás hatásával magyarázható változások voltak drasztikusabbak.

Ez a mérték sokkal nagyobb, mint a normál naptevékenységi minimumkor bekövetkező növekedés, de például a Maunder-minimumhoz hasonló nagyon csekély aktivitású időszakok értékeit is meghaladja.

ÉS MOST MÁR TUDJÁK, MI TÖRTÉNT A NAPON?

Miyake szerint vagy a Nap mágneses aktivitásában beálló változás és az ehhez köthető intenzív napkitörések sorozata, vagy egy nagyon csendes Nap okozhatta az évgyűrűkből származtatható furcsa adatokat.

ÉS MI ENNEK A TANULSÁGA?

A szokatlan naptevékenységet okozó folyamatokat elég kevéssé értjük, és ez némileg gátolja az eredmények értelmezését.

AKKOR ENNEK AZ EGÉSZNEK SEMMI ÉRTELME NEM VOLT?

Ez így nem teljesen igaz. A kutatók remélik, hogy a Naphoz hasonló csillagok flertevékenységének tanulmányozásából nyert ismeretek pontosabb magyarázathoz is vezethet majd.

TEHÁT MEGVIZSGÁLTAK EGY TÖBB EZER ÉVES FENYŐFÁT, ÉS AZ EREDMÉNYEKBŐL FELVÁZOLTAK EGY KOZMIKUS OK-OKOZATI ÖSSZEFÜGGÉST, AMI LEHET, HOGY NEM IS ÁLL FÖNN, MERT MÉG NEM ÉRTIK PONTOSAN, HOGY MŰKÖDIK EZ AZ EGÉSZ?

Igen.

Rovatok