Az obszesszív-kompulzív zavar (obsessive-compulsive disorder, OCD) egy olyan állapot, amikor az ismétlődő kellemetlen képzetek vagy gondolatok miatt állandóan újra és újra csinálnak dolgokat. Például valaki azonnal rohan kezet mosni, ahogy megfog valamit, mert piszkosnak érzi kezét. De súlyosabb esetben azt képzeli a beteg, hogy a metró elé veti magát, ezért nem mer a sínek mellé állni.

A University of Cambridge kutatása szerint a tanulási folyamatban történik valami hiba, emiatt az OCD-ben szenvedők nem tudják megtanulni, hogy maga a szituáció nem veszélyes. Az Egyesült Államokban a felnőttek egy százaléka lehet érintett valamilyen szinten, ők azok, akik állandóan kezet mosnak, ellenőrzik az ajtózárakat, vagy hogy elzárták-e a kávéfőzőt.

A kényszer szülte tevékenység általában nem veszélyes másokra vagy önmagukra, sokszor fel sem tűnik környezetüknek, hogy valamilyen tevékenységet kényszeresen végeznek. De a kutatók szerint mindez egyértelműen valamilyen szorongásra vezethető vissza.

Az ebben szenvedőknek úgy próbálnak segíteni, hogy szembesítik őket szorongásuk tárgyával, például a kényszeres kezet mosóknak piszkos dolgokat adnak a kezébe. És a betegeknek persze vissza kell fogniuk azt a szinte mindent elsöprő igényt, hogy rohanjanak kezet mosni. De ez a módszer nem mindenkinél működik. És akinél mégis működik, azoknál is visszatérhet a szorongás például egy stresszesebb időszakban. Ennek okára keresték a választ az egyetem kutatói.

Kutatásukban összesen 78 önkéntest vizsgáltak, közülük 43-ról tudták, hogy OCD-ben szenvednek, a maradék 35 volt a kontrollcsoport. Az önkénteseket funkcionális MRI-vizsgálatnak vetették alá, miközben piros és zöld fejeket mutattak nekik egymás után. Az első sorozatban a zöld fej megjelenésekor apró elektrosokk érte a kísérlet résztvevőit, akik így hamar megtanulták, hogy a zöld fej rossz. A piros fejnél semmi kellemetlenség nem érte őket.

A kísérlet második felében fordult a kocka, a piros fejnél jött az elektrosokk, a zöldnél semmi. A kontrollcsoport tagjai nagyon hamar átálltak, megtanulták, hogy már nem kell félni a zöld fejtől, annál inkább a pirostól. Az OCD-ben szenvedők azonban nem tudtak átállni erre, kevésbé tudták tudatosítani azt, hogy a zöld fej már nem veszélyes. Amikor megnézték az önkéntesek agyi aktivitását, kisebb tevékenységet láttak az OCD-sek agyának egy részén. Azon a részen, amely a testi épségért felelős jeleket dolgozza fel, és ezek alapján felelős a döntésekért, hogy megelőzze a veszélyt.

A kutatók szerint ezzel megmagyarázható, miért nem tudnak túllépni a rituálékon az OCD-ben szenvedők. Az agyuk sokkal nehezebben tud elfelejteni egyes negatív asszociációkat. Ezt kell majd figyelembe venni, amikor terápiás módszereket alakítanak ki az ilyen betegségben szenvedőknek, javasolta Annemieke Apergis-Schoute, a kutatásban részt vevő egyik neurológus.