A hivatalos adatok szerint az Egyesült Államok 1054 nukleáris tesztrobbantást hajtott végre 1945. július 16. és 1992. szeptember 23. között a Szovjetunióval folytatott fegyverkezési verseny részeként. A kísérleti atomrobbantások egyötöde, összesen 219, úgynevezett légköri atomrobbantás volt, azaz a földfelszín fölött elhelyezett, vagy repülőgépről ledobott töltetet robbantottak föl. Ezekkel 1962-ban hagyott föl az USA, miután az Egyesült Királysággal és a Szovjetunióval egyetértésben külön egyezményben korlátozták a lakosság egészségére veszélyes légköri, űrbéli és víz alatti nukleáris teszteket. (1963 után a három atomhatalom kizárólag földalatti robbantásokat hajtott végre.)
Az 1945 és 1962 között földfelszín fölött fölrobbantott atomtöltetek mindegyikéről több film is készült, legtöbbjük különféle kameraállásból, többféle plánban felvett szuperlassított felvétel. Ezeket speciális, külön e célra kifejlesztett, másodpercenként több ezer képkockát exponáló kamerákkal készítették, és a nukleáris robbanások első tized-, századmásodperceit tanulmányozták segítségükkel. Mivel az atomfegyverprogram szinte minden tudományos részlete szigorúan titkos volt, a felvételeket csak az illetékesek legszűkebb köre láthatta, és elkészültük után azonnal titkosították is a filmszalagokat, szigorúan őrzött dokumentumtárakba helyezve azokat.
Az idő múlása azonban nem kedvez az efféle sérülékeny, igen speciális módon és célra készült filmszalagoknak. Greg Spriggs, az atomfegyver-kutatásokkal foglalkozó Lawrence Livermore National Laboratory fegyverfizikusa, és a maga köré gyűjtött filmszakértők, szoftverfejlesztők csapata az elmúlt öt évben e felvételek felkutatásán és megmentésén dolgozott.
A céljuk az volt, hogy a körülbelül tízezer szalag tartalmát megőrizzék, újraelemezzék, és feloldják a titkosítás alól, még mielőtt megsemmisülne a hordozó film. A csapat eddig körülbelül 6500 felvételt talált meg, ebből 4200-at be is szkenneltek, 4-500-at már újraelemeztek, 750-nek a titkosítását föl is oldották, és kezdetnek mintegy hatvanat kiraktak a YouTube-ra március 15-én, jelen cikkbe beszúrt videók ezek közül valók. (A hangsáv nélküli, de így is meglehetősen hátborzongató felvételek elérhetők az Archive.org-on is.)
Spriggséknek kezdetben nemcsak a filmek felkutatásával, majd a speciális filmekhez szükséges, nagy fölbontásra képes szkennerek beszerzésével gyűlt meg a baja, hanem a filmekhez csatolt eredeti dokumentációval is. Ezek kiemelkedően nagy része, 20-30 százaléka ugyanis pontatlan, hibás volt, a korszak kezdetleges adatrögzítő módszereiből következően. Az ötvenes-hatvanas években ugyanis manuálisan értékelték ki az egyes filmkockákat, a filmeket elemző cég körülbelül ezer embert foglalkoztatott e célból, és az elemzői szemre hagyatkozva végezték el a szükséges méréseket, így gyűjtve – sokszor meglehetősen pontatlan – adatokat a tűzgömbök növekedéséről, a lökéshullámok terjedési sebességéről, és így tovább.
Ezért vált szükségessé a felvételek újbóli elemzése, ami viszont abból a szempontból kifizetődőnek bizonyult, hogy egy rakás új dolgot is felfedeztek a filmeken, amiket korábban senki nem írt le. Az így kapott új adatokat a jelenleg futó kutatásokban, számítógépes modellekben fel is tudják használni. Spriggs szerint még vagy két év kell ahhoz, hogy az összes filmfelvételt bedigitalizálják, az elemzés és a titkosítás alól való feloldás pedig még ennél is tovább húzódhat.
A kérdésre, hogy miért van szükség minderre, a fizikus kifejtette, hogy a lehető legtöbb és legpontosabb adatra van szükség ahhoz, hogy az Egyesült Államok jelenleg meglévő nukleáris elrettentő ereje megbízható és hatékony legyen, anélkül hogy újabb tesztrobbantásokat hajtanának végre. Ebben pedig a hidegháborús tudományos örökség pontos számontartása meglehetősen fontos: “Egyszerűen hihetetlen mekkora energiamennyiség szabadult fel. Reméljük, soha többé nem kell nukleáris fegyvert használnunk. Azt gondolom, hogy ha megragadjuk a történelemnek ezt a szeletét, és megmutatjuk mekkora pusztító erőt képviselnek ezek a fegyverek, akkor talán visszatartja az emberiséget attól, hogy használja őket.”