Szerdán megkezdte működését egy Földméretű távcsőrendszert, amely a világon először a Tejútrendszer szuper-nagytömegű fekete lyukának eseményhorizontját fogja megfigyelni – írja az International Business Times.

A galaxisok középpontjában található szuper-nagytömegű fekete lyukak a ma ismert legnagyobb tömegű fekete lyukak, a tömegük százezer és tízmilliárd naptömeg közötti. A megfigyelésükkel ugyanaz a probléma, mint általában a fekete lyukakkal: olyan elképesztően nagy a gravitációs erejük, hogy egy kritikus ponton, az eseményhorizonton túl már semmi (vagy legalábbis szinte semmi), még a fény se szabadul a vonzásukból, fény nélkül viszont nem látjuk őket, így közvetlenül nem megfigyelhetők.

Az Event Horizon Telescope nevű projekt célja, hogy a saját galaxisunk, a Tejútrendszer magjában,  a Sagittarius A* helyén feltételezett, négymillió naptömegű szuper-nagytömegű fekete lyuk eseményhorizontját fényképezze, 26 ezer fényévre a Földtől. A projekt a Föld különböző pontjain működő nyolc nagy rádiótávcsövet használ egyszerre, ezekből hoz létre egy bolygóméretű megfigyelési rendszert, amely április 14-ig fog képeket készíteni. A projekttől azt várják, hogy a képek alapján sikerül meghatározni a szuper-nagytömegű fekete lyukunk eseményhorizontjának tömegét és spinjét.

A projektben részt vevő Massachusettsi Egyetem közleménye szerint ha mindegyik távcsövet ugyanarra az objektumra irányítják, akkor a Föld forgását kihasználva, az adataik egyesítésével egyetlen óriási műszert tudnak velük szimulálni. Maga a módszer nem új, de ilyen méretben még soha nem valósították meg.

Az egyetem egyik kutatója, Gopal Narayanan szerint az ilyen típusú megfigyelések segítenek tesztelni a fekete lyukakkal kapcsolatos, vadabbnál vadabb elméleteket.

Ennek a projektnek az adataival olyan dolgokat fogunk megérteni a fekete lyukakról, amelyeket korábban sose sikerült megértenünk.

Az adatokat nemcsak fekete lyukakkal kapcsolatban fogják felhasználni, hanem például Einstein általános relativitáselméletének egyes elemeinek tesztelésére is, mert Narayanan szerint az eseményhorizont az extrém fizikai körülményei miatt tökéletes hely arra, hogy az einsteini fizika és a kvantummechanika kibékítésének lehetőségeit vizsgálják.