A prehisztorikus embert nem az éhség vihette rá a kannibalizmusra, hanem a „gyakorlatiasság”, vagy talán az erőforrások és a területek védelme – állítja egy brit régész.

A Brightoni Egyetemen dolgozó James Cole az emberi hús kalóriaértékét vetette össze azon állatokéval, amelyeket három millió évvel ezelőtt vadásztak, és amelyeknek a maradványait megtalálták a paleolit kannibalizmus nyomait őrző lelőhelyeken.

A szakember arra jutott, hogy az emberi vázizomzat jóval kevesebb kalóriával bír, mint a hominidák által fogyasztott nagytestű állatok, köztük a mamutok, gyapjas orrszarvúak és őzek többsége – foglalja össze az MTI.

Cole úgy értelmezi a saját számításait, hogy azok megkérdőjelezik, hogy a hominidák (emberfélék) kannibalizmusának háttérben kizárólag a táplálkozás állhatott. Ez persze csak egy hipotézis, és a modernkori kannibalizmus analógiája alapján azt lehet mondani, hogy nem is feltétlenül a legvalószínűbb.

Bár tömeges, hosszan tartó, és teljes éhezés esetén előfordul az emberevés és a holtak elfogyasztása (mint például a harmincas évek Szovjetuniójában, ahol Sztálin több millió embert éheztetett halálra az erőszakos kollektivizálások után, és a visszaemlékezések szerint gyermekhúst is árusítottak a piacon), az esetek többségében ennek más oka van: például a saját halottak, vagy az ellenség szellemének, életerejének ilyetén megszerzése.

James Cole szerint az őskori kannibalizmusnak is komplex okai lehettek – igaz, a csekélyszámú forrás miatt itt már nagy tere van a találgatásoknak.

Az őskőkori kannibalizmusnak minden egyes esetben meg lehetett a maga kulturális kontextusa és oka.

Mint kifejtette: „bizonyos esetekben jelenthette a táplálékszerzés egy gyakorlatiasabb, vagy alkalomszerű módját, ilyen lehetett például a természetes halált halt csoporttagok elfogyasztása”. Más bizonyítékok azt sugallják, hogy a kannibalizmust „a csoportokon belüli és a csoportok közötti konfliktusok, egyebek között az erőforrások, vagy a területek védelme vezérelhette”.