A Szaturnuszt, illetve a gyűrűit és holdjait vizsgáló Cassini űrszonda 22 év után rövidesen a bolygóba csapódik. A szonda 1997. október 15-én indult a Földről. Hét évig tartott, mire megtette az egymilliárd kilométeres utat.

Az űrszondát az európai Huygen probe-bal szerelték föl. A szonda segítségével a modul elképesztő felvételeket küldött a Szaturnuszról. 12 év alatt 22-szer kerülte meg a bolygót.

Az utolsó repülés - ahogy a NASA hívja: a Grand Finale - során a Cassini olyan közel repül a bolygó felszínéhez, mint még soha. A Titán gravitációs vonzását felhasználva érvényesítik a csúzlihatást, hogy a Cassini felgyorsulhasson. Így viszonylag gyorsan átjuthat a Szaturnusz 12 mérföld vastag légkörén – óránként 70 000 mérföldes sebességgel, hogy pontosak legyünk. Eközben az antennáját végig a Föld felé irányítva fogja közvetíteni a saját megsemmisülését, az utolsó pillanatban is mérési adatokat küldve a NASA-nak.

A NASA azért döntött így, mert a Cassini hamarosan kifogy az üzemanyagból, és nem akarják megkockáztatni, hogy a szonda esetleg a Szaturnusz holdjaiba csapódjon, ahol adottak lehetnek a Földön kívüli élet feltételei.