Egyedülálló felvételeket sikerült készíteni nagy tömegű csillagok születésekor létrejött tűzijátékszerű robbanásról az Orion csillagképben – írja az MTI az Európai Űrügynökség (ESA) közleménye alapján.

A drámai és heves eseményről készült felvételek két fiatal csillag összeütközését örökítik meg. Az eset fél évezrede történt, és hatalmas por- és gáznyalábot lökött ki a csillagközi űrbe. A kutatók szerint az ütközés olyan sok energiát termelt, mint amennyit a Nap tízmillió év alatt.

Csillagok az univerzumban akkor keletkeznek, ha egy a Napénál több százszor nagyobb tömegű anyaggal rendelkező gázfelhő saját vonzási ereje következtében összeroppan. Az ESA szerint a legsűrűbb régiókban úgynevezett protocsillagok, vagyis a csillagok előfutárai alakulnak ki, amelyek önkényes mozgásba kezdenek.

Csillagközi tűzijáték

A csillagok születésének vizsgálatakor a kutatók az Orion csillagkép sűrű és aktív régióját figyelték meg. Az Orion 1 molekulafelhő (OMC-1) nevet viselő terület ugyanannak a komplexumnak a része, mint a híres Orion-köd. A szakértők szerint az OMC-1 mélyén százezer éve több protocsillag kezdett kialakulni. Gravitációs erejük hatására egyre közelebb kerültek egymáshoz, sebességük folyamatosan növekedett, míg végül 500 évvel ezelőtt a Földtől 1500 fényévnyi távolságra két csillag összeütközött.

Az ESA csillagászai nem tudják biztosan, hogy a két csillag csak súrolta-e egymást vagy frontálisan ütköztek. Az összeütközés mindenesetre olyan erős robbanást eredményezett, amely a közeli protocsillagokat és hatalmas mennyiségű gázt és port lökött ki a csillagközi térbe 150 kilométer per másodperces sebességgel. A robbanás tűzijátékhoz hasonlíthatott, amelynek a színei minden irányba szétterjedtek.

A csillagászok abból indulnak ki, hogy az ilyen robbanások egy csillag életének kezdetén csillagászati mértékkel nézve viszonylag rövid ideig tartanak, és a most megfigyelthez hasonló nyomok csak néhány száz évig láthatóak. Becsléseik szerint ugyanakkor az ilyen csillagközi robbanások viszonylag gyakoriak.

Az amerikai Coloradói Egyetem kutatója, John Bally vezette csillagászcsoportnak 500 évvel később sikerült betekintést nyernie a molekulafelhőbe a chilei Atacama-sivatagban ötezer méteres magasságban működő rádiótávcső-rendszer, a Nagyméretű Milliméteres/Szubmilliméteres Hálózat (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array, ALMA) segítségével. Az esemény részleteit az Astrophysical Journal szaklapban mutatták be.