A NASA Cassini űrszondájának mérései, és a Hubble űrteleszkóp új megfigyelései is arra utalnak, hogy a Szaturnusz Enceladus nevű holdján (és kisebb valószínűséggel ugyan, de a Jupiter egyik holdján, az Európán is) a földihez hasonló élet szinte minden összetevője megtalálható. Ha ez nem is jelenti azt, hogy tényleg van, vagy volt élet a holdakon, arra biztosan jó iránymutatás, hogy a Mars után merre hová kellene az űrutazásokat céloznia az emberiségnek.
A Cassini tömegspektrométere hidrogénmolekulák jelenlétét mutatta ki az Enceladus jeges felszínén. A holdat jégpáncél borítja,. ami alatt vízóceán húzódik. A csillagászok szerint a hidrogén a víz, és a tengerfenék kőzetrétege közötti hidrotermikus reakció eredménye lehet. Ebből viszont az is következik, hogy az óceán mélyén metán jöhet létre. A földi óceánokban is ugyanilyen reakció és ugyanezek az anyagok szolgáltatták a körülményeket annak idején az élet kialakulásához. "Az Enceladus nagyon magasra került a listánkon, ami a Naprendszer lakható körülményekkel bíró helyeit sorolja" - mondta a CNN-nek a Cassini-projekt egyik vezetője, Hunter Waite.
Eközben a szomszédos Jupiter holdján, az Európán a Hubble figyelt meg egy gejzírszerű vízkitörést a jégpáncélon, a hold legmelegebb területén. Az Európán szintén jég alatti, erősen sós vízóceánok vannak, a kutatók becslése szerint ezekben kétszer annyi víz van folyékony állapotban, mint a Földön. Most másodszor sikerült megfigyelni ilyen kitörést ugyanezen a ponton, ami arra utal, hogy lehetnek olyan helyek a holdon, ahol elég meleg van az élet megmaradásához.
A csillagászok szerint a két holdon meglehet az összes hozzávaló, ami jelen tudásunk szerint az élet kialakulásához szükséges: a víz, a hőmérséklet, valamilyen energiaforrás, illetve olyan emelek, mint a szén, a hidrogén, a nitrogén, a kén, és a foszfor. A földi óceánok legmélyebb részein találtak már olyan mikrobákat, amelyek metánból szerzik az energiát, mert a napsütésből nem tudják, túl mélyen élnek hozzá. Az Enceladus óceánjaiban pedig most ugyanezt a potenciális energiaforrást találták meg.
A Naprendszerben még jó néhány hold van, amelyeket a jégtakarójuk alatt összefüggő óceán borít, ahogyan a Földet is. Ilyen lehetett valamikor a Vénusz és a Mars is, de az üvegházhatás, illetve a gyenge atmoszféra miatt miatt elveszítették a vizüket.
A 13 éve indult Cassini küldetése jövőre véget ér, de a NASA kutatói tovább vizsgálják a holdakat. A következő lépés a foszfor és a kén kimutatása lesz, illetve az élet alapvető építőkockáinak számító aminosavak megtalálása. Ebben nagy szerepe lesz az Europa Clipper szondának, ami 2020-ban indul a Jupiterhez, és a speciális radarjával be tud látni a vastag jégpáncél alá is.
A csillagászok azért különösen lelkesek a két holddal kapcsolatban, mert azokon nagyjából 4,5 milliárd éve változatlanok a körülmények, vagyis az élet kialakulására annyi idejük volt, mint a Földnek. A Marson ezzel szemben egy ideig lakhatóak voltak a viszonyok, de mára ez már elmúlt.