Szokatlan kettős csillagrendszert találtak egy majdnem kétezer éve felfedezett szupernóva által kibocsátott köd maradványaiban – írja az MTI. A nemzetközi kutatócsoport reméli, hogy felfedezése révén többet sikerül megtudni a csillagok fejlődéséről és az univerzum tágulásáról.
"A szupernóvák csak bizonyos feltételek mellett alakulnak ki, ha ezek fennállnak, akkor nagyon látványos és messzire ható eseményként következik be a csillag halála" – mondta Luca Fossati, az osztrák űrkutatási hivatal (IWF) munkatársa. A robbanás maradványai révén vissza lehet tekinteni a csillagok és a bolygók keletkezésének és az elemek létrejöttének történetébe.
Hosszú ideig abból indultak ki a tudósok, hogy a szupernóvák olyan csillagokból alakulnak ki, amelyek tömege legalább nyolcszorosa a Napénak. A csillag felrobban és egy utolsó intenzív fellobbanást követően összeomlik. Ha egy csillag ilyen látványos módon hal meg, kémiai elemek is keletkeznek.
A csillagászok időközben rájöttek, hogy a kisebb tömegű csillagok halálát is kísérheti szupernóva bizonyos körülmények között. Ennek kiindulópontja lehet például egy kettős csillagrendszer léte. Ha a kettős csillagrendszerben egy nagy tömegű csillag szupernóvaként felrobban, a robbanáskor kialakuló felhő súlyos anyagokkal szennyezheti be a kísérő csillagot.
A robbanás után a nagy tömegű csillag neutroncsillagként marad hátra, miközben társánál a szupernóva maradványai ismerhetők fel
– mondta Fossati.
A csillagász annak a nemzetközi kutatócsoportnak a tagja, amely felfedezett egy csillagot, amely nyilvánvalóan nagy tömegű partnercsillaga szupernóva-robbanása révén erőteljesen szennyeződött kalciummal.
A napszerű égitestet a Földtől 9100 fényévnyi távolságra, az RCW 86-os emissziós ködben fedezték fel, amely az időszámítás szerint 185-ben kínai kutatók által felfedezett szupernóva maradványa. A tudósok ebben a ködben, az Alfa Centauri csillagrendszer közelében röntgensugárzása révén egy neutroncsillagot is felfedeztek, valószínűleg ebből alakulhatott ki a szupernóva.
–számoltak be a moszkvai Lomonoszov Egyetem tudósai és német, amerikai, és osztrák kollégáik a Nature Astronomy szaklapban.
A spektrumelemzés szerint a kísérő csillag fémekben gazdag és rendkívül sok benne a kalcium. Ez ellentmond a szupernóvák klasszikus keletkezéselméletének és különleges körülményekre enged következtetni. Eszerint még az eddig véltnél kisebb tömegű csillagok is képesek szupernóva-robbanást kiváltani.
A kutatócsoport szerint a szupernóva előcsillaga valóban a Napnál nyolcszor nagyobb tömegű volt, élete során azonban a gravitáció hatására tömege nagy részét átadta kisebb testvérének. Mikor elérte a Nap tömegének 2-3-szorosát, felrobbant. Ezután kevesebb mint másfélszeres Naptömegű mag maradt hátra belőle.