A Neonothopanus gardneri nevű gombafajt már több mint száz évvel ezelőtt fedezte fel George Gardner természettudós. A 1839-ben egy brazil város utcáin valami világító tárggyal játszó gyerekeket látott. Azt hitte szentjánosbogarak, de kiderült, hogy egy addig nem ismert gombafajt talált.

A helyiek Flor de Cocoként ismerték a gombát, a környéket gyakori volt, a rothadó pálmaleveleken nőtt. Aztán nagyjából 170 évig senki nem látta a gombát, majd 2005-ben Patricia Izar, Elisabetta Visalberghi és Dorothy Fragaszy újra felfedezte a gombát.

Ez a faj azért ilyen érdekes, mert az egyik legerősebben világító gombáról van szó. Mert ugye nem ez az egyetlen ilyen gombafaj, már Arisztotelész is írt hasonló gombákról. Ezidáig nagyjából nyolcvanat ismernek a kutatók.

Azt is tudják, hogy a fényt az úgynevezett biolumineszcencianevű jelenség okozza. Akkor beszélünk erről, ha élőlényben a kémiai reakció fény kibocsátásával jár. Szentjánosbogaraknál például az úgynevezett luciferin nevű pigmentnek köszönhető a fény kibocsátása. Ha a luciferin oxidált állapotba kerül, akkor fényt bocsát ki. Hasonló folyamat játszódik le az említett gombáknál is.

A kutatók tehát tudták, hogy mi okozza a fényt, de azt nem tudták, hogy miért történik mindez. Csak most sikerült feltérképezni a luciferin struktúráját és ez pont a Neonothopanus gardneri nevű gombának köszönhető.

Azt már említettük, hogy ez az egyik legfényesebben világító gomba. És ellentétben a szentjánosbogarakkal, a gombát tenyészteni is lehet. De ezt is csak most sikerült. A kísérletek alatt elég luciferint szereztek ahhoz, hogy meg tudják vizsgálni. Kiderült, hogy sokféle változatot tudnak maguk is előállítani, amelyek akár különböző színekben világíthatnak.

És hogy miért világítanak éjszaka a gombák? Mert ezzel magukhoz vonzzák a rovarokat, amelyek a spórák szétszórásában játszanak megkerülhetetlenül fontos szerepet. Éjszaka pedig a fénnyel tudják leginkább magukhoz vonzani a rovarokat.