507 millió éves tengeri ízeltlábút találtak a University of Toronto és a Royal Ontario Museum őslénykutatói, ami sokat segíthet az ún. mandibulata csoport fejlődésének feltárásában - írja a Phys.org. A rendkívül jó állapotú leletre a Sziklás-hegység kanadai részén lévő, fosszíliáiról elhíresült Burgess-pala területén találtak rá.

Ezidáig jórészt csak találgatni tudtunk, hogy hogy nézhettek ki az első mandibula-szervvel rendelkező ízeltlábúak, arról pedig fogalmunk sem volt, hogy mik lehettek a mandibulata csoport további fő jellemzői, melyek miatt ilyen változatosan fejlődtek.

– mondta Cédric Aria, a tanulmány vezető szerzője. A Tokummia katalepsis névre keresztelt lénnyel ez megváltozott, most először képet kaptak a kutatók a korai mandibulaták anatómiájáról. 

A lény több mint 10 centis méretével a kambrium földtörténeti időszak egyik legnagyobb ragadozója volt, a jelek szerint pedig a tengerfenéken érezte jól magát. Konzervnyitóra emlékeztető ollóival vélhetően puhatestűekre vadászott, melyeket aztán fel is tudott darabolni velük. 

Végtagjainak kiindulópontja több részre osztott, ami néhány rákféle lárvájánál is megfigyelhető és a tudósok szerint fontos lehetett nemcsak a mandibulaták különféle lábainak, hanem magának a mandibula-szervnek a kifejlődésében is.

Az állat teste 50 részből állt, amiket egy kéthéjú páncél fedett. A több részre osztott test inkább a szárazföldön élő soklábúak alcsoportjára jellemző, mint ahogy az is, hogy hiányzik róla a rákfélékre jellemző második csáp.

A Tokummia katalepsis felfedezése alapján a kutatók arra jutottak, hogy ez, a Burgess-pala területén talált többi lelettel együtt egy rákfélékhez hasonlatos ízeltlábú csoportot képez, melynek tagjai szerintük minden mandibulata ősének tekinthetők.