Az ugrópókok kicsik, cukik és megrögzött szexmániásak, már ami a hímeket illeti. A nyolcszemű Rómeók annyira szeretnék továbbörökíteni a génállományokat, hogy az sem zavarja őket, ha épp egy másik faj nőstényeit környékezik meg, amikkel nem is tudnának párosodni. Ez viszont hatalmas kockázat: a nőstény ugrópókok nagyobbak a hímeknél, és ha lehetőségük van rá, gond nélkül felfalják az udvarlóikat.
Több mint 5000 ugrópók faj létezik, sokuk ráadásul osztozik egymással az élőhelyen. Így nyilvánvaló, hogy a különböző ugrópók fajok a természetben is találkoznak egymással. Azonban Lisa Taylor, a Floridai Egyetem arachnológusa szerint a hímek fajtévesztése nem csak az ő hibájuk.
Míg a hímek faj szerint megkülönböztethetőek az arcmintázatuk vagy a változatos színűk alapján, a nőstények elég jellegtelenek. Olyannyira, hogy hímek egyszerűen nem tudják őket megkülönböztetni, mondja Taylor. Ez azonban nem egyedüli az állatvilágban, bizonyos hüllők, halak, molyok és egyéb fajok is beleesnek ebbe a hibába. Igaz, őket nem eszik meg a tévedésük után.
Taylor és kutatótársai hónapokig vizsgáltak négy különböző arizonai ugrópók fajt. Azt tapasztalták, hogy a hímek és a nőstények az esetek 100 százalékában kapcsolatot létesítettek egymással, fajtól függetlenül. Az interakciók végeredménye azonban változatos volt:
Tehát nem minden udvarlási kísérlet végződött a hím halálával, sőt, a különböző fajú nőstények nem fogyasztották el nagyobb arányban hímeket, mint az azonos fajba tartozóak. Ettől függetlenül nyilván extra kockázatot jelentenek, hiszen a sikeres párosodásra nincs esély.
A hímek megölése alapvetően segíti a faj fennmaradását, hisz a megtermékenyített nőstény táplálékhoz jut ezáltal (ha az ilyen önfeláldozó vagy szerencsétlen). Persze ehhez az is kell, hogy előbb párosodni tudjanak, Taylor szerint ugyanis valószínű, hogy a sűrűbb populációkban a hímek szex nélkül is jelentős részét képezik a nőstények diétájának.