Komoly veszélyekkel járhat a parlagfűkészítmények hosszú távú fogyasztása, mutatták ki a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) kutatói vizsgálatsorozatukban, amelynek eredményeit a PLoS One tudományos folyóiratban ismertették.

Az Európai Élelmiszerbiztonság Hivatal (EFSA) korábban a világ száz invazív, kártékony és veszélyes növénye közé sorolta a parlagfüvet. A szapora gyomot azonban az utóbbi években egyre többen nem veszélyes gyomnak, hanem értékes gyógynövénynek tekintik, és hajtását szárazon vagy nyersen különféle betegségek kezelésére és megelőzésére alkalmazzák.

Mindezt teszik annak ellenére, hogy a parlagfű nem tartozik a korábbi évszázadokban szélesebb körben alkalmazott gyógynövények közé, gyógyászati alkalmazása elsősorban az utóbbi évek, évtizedek divatja. Az ebben rejlő üzleti potenciált felismerve több gyártó parlagfűtartalmú termékekkel is megjelent a piacon, erősen rájátszva arra, hogy a kártékony gyomnövény latin neve (Ambrosia artemisiifolia) is valamiféle csodálatos hatásokra utal (az ambrózia a görög mitológiában az isteneknek halhatatlanságot adó eledel). Egyébként nem arra utal.

A parlagfű hosszú távú fogyasztásának hatását, kockázatait ennek ellenére eddig senki sem vizsgálta. Ezt felismerve az SZTE Gyógyszerésztudományi, illetve az Általános Orvostudományi Kar kutatói olyan vizsgálatba kezdtek, amely során elsőként tanulmányozták a növény tartós alkalmazásának veszélyeit patkányokon végzett kísérletekben.

A vizsgálatsorozatban egyértelmű agy- és vesekárosító hatást mutattak ki a szegedi tudósok. A szegedi kutatók a Ködpiszkáló című blogon közzétett cikkükben kitérnek arra, hogy a vizsgálatok azt nem bizonyítják, hogy a parlagfű állatkísérletekben észlelt mérgező hatása embernél is kialakul, de a vegyületek toxikus hatásai általában minőségileg hasonlóak:

Ha a parlagfű teljesen veszélytelen növény lenne, akkor a fent leírt elváltozások nem alakultak volna ki egy hónapos adagolás után. Az észlelt agy- és vesekárosító hatás megkérdőjelezi a parlagfű hosszú távú humán fogyasztásának biztonságosságát. Nem állítható, hogy a parlagfű patkányokon észlelt toxikus hatása embernél is kialakul, de a vegyületek toxikus hatásai általában minőségileg hasonlóak kísérletes állatokban és emberben.

A szegedi kutatók eredményeit figyelembe véve a parlagfű fogyasztása nem tekinthető biztonságosnak egészen addig, míg további, széleskörű toxikológiai vizsgálatok nem zárják ki ennek lehetőségét.