Természetes módon megszűnik az óceánok oxigénszintjének drámai csökkenése, ami tömeges kipusztulásokhoz vezet, mégis van egy aprócska gond ezzel.

Az Exeteri Egyetem tudósai vizsgálták meg az anoxia néven ismert jelenséget, és arra jöttek rá, hogy amikor csökken az oxigénszint, rengeteg szerves anyag halmozódik fel az óceánok alján lerakódó üledékben. Ez a légköri oxigénszint megnövekedéséhez vezet, és ez végül az óceán oxigénszintjének a helyreállítását is megoldja.

Ha egyszer beindul az anoxia, akkor azt már nagyon nehéz helyrehozni - figyelmeztet Sarah Baker, az Exeter földrajztudós kutatója. Szerinte életbevágó lenne korlátozni a szénciklus megzavarását, hogy még az élhető határok közt maradjunk.

A tudósok a 183 millió évvel ezelőtti anoxiát tanulmányozták, mert az is a globális szénciklus komoly megzavarásával járt, és az oxigénszint csökkenése miatt rengeteg tengeri faj kihalt. A számításaik szerint azonban a szerves anyagok felgyülemlését az oxigénszint újbóli megnövekedése követte, és egymillió év elteltével megint dúskáltak az oxigénben a világ óceánjai.

Meglepő módon az erdőtüzek nyomaiból, az elszenesedett fosszíliákból tudtak következtetni arra, hogy mikor volt magasabb az oxigénszint. Ezek a tüzek ugyanis rendszerint az oxigénben gazdag környezetben gyakoriak. Körülbelül egymillió évvel az anoxiás időszak után váltak gyakoribbá az erdőtüzek, és ez az időszak nagyjából 800 ezer éven át tartott. 

Az erdőtüzes időszak azzal is elősegíti az anoxia végét, hogy elégnek a szárazföldi növények. A növények ugyanis hozzájárulnak a talaj eróziójához, és ezáltal tápanyagot juttatnak a tengerekbe. Minél kevesebb a növény, annál kevesebb tápanyag jut a tengerekbe, és csökken az oxigént belélegző vízi élőlények száma, így gyorsabban felhalmozódik az oxigén az óceánokban, és véget ér az anoxia.