Több tonnányi műanyag tarkítja a Henderson-sziget partvonalát, pedig senki sem él ott. A legközelebbi település Adamstown, az is több száz kilométerre van onnan, és  a Pitcairn-szigetek fővárosának csúfolt porfészekben élő 56 ember biztosan nem termel ennyi szemetet.

A tudósok is évtizedenként legfeljebb egyszer-kétszer látogatnak oda, az óceáni áramlatok azonban folyamatos utánpótlást biztosítanak a szemétből. Erről adtak ki tanulmányt a Tasmániai Egyetem munkatársai az amerikai tudományos akadémia folyóiratában, a PNAS-ben.

Azt írják, hogy a Csendes-óceán közepén fekvő Henderson-szigeten van a legtöbb műanyag hulladék. Teknősök és tengeri madarak gabalyodnak bele a hálókba,   rákok költöznek be  a műanyag dobozokba.

Egészen egyedülálló az ott található szeméthegy, és minden nap több ezer darabbal bővül, de a tudósok szerint ez csak a jéghegy csúcsa. A világszerte működő gyárak 1,98 másodperc alatt megtermelik azt a műanyagmennyiséget, ami a végül Henderson-szigeten köt ki.

Hogy hol köt ki a hulladék túlnyomó többsége, arról fogalmunk sincs. A tanulmány szerzői szerint bőven lehetnek még ilyen távoli, lakatlan, ritkán látogatott szigetek, ahol hatalmas szemétlerakók alakultak ki, paradicsomi környezetben.