Az emberiség régóta formálja a Földet, de kutatók arra jöttek rá, hogy a közeli űrt is sikerült átalakítani. A VLF-nek, nagyon alacsony frekvenciájúnak nevezett rádiókommunikáció reakcióba lépett az űrben lévő részecskék némelyikével, kvázi pajzsot alkotva a Föld körül.

Nem is akármilyen pajzsról van szó. Ezek a részecskék úgy lépnek kölcsönhatásba egymással, hogy közben megvédik a Földet az űrsugárzás bizonyos fajtáitól. Az erről szóló tanulmány a Space Science Reviews szaklapban jelent meg.

Nem mindegyik rádióhullámnak van ilyen hatása, csak a nagyon alacsony frekvenciájúaknak, amelyeket leggyakrabban tengeralattjárók közötti kommunikációra használnak. Elég erősek ahhoz, hogy áthatoljanak a vízen, néha olajon. Nagy energiájuk miatt ezek a rádiójelek messze az atmoszférán túlra is eljutnak. És mivel elég gyakoriak, hosszabb idő alatt be tudták borítani a Földet.

Arra már korábban rájöttek, hogy a VLF kölcsönhatásba léphet a Naptól érkező részecskékkel. Akkor fedezték fel az új burkot, amikor műholdakat bocsátottak fel, hogy jobban megismerjék az úgynevezett Van Allen sugárzási övet. Ez a Föld feletti elektromos részecskéket tartalmazó dupla réteg, és még 1958-ban fedezték fel az Explorer-1 és Explorer-3 műholdak adatai alapján.

A Van Allen öv elnyeli a napszél káros részecskéinek többségét, ennek is köszönhető, hogy a Földön kialakulhatott az élet. A most felfedezett burok külső része illeszkedik a Van Allen öv belső részéhez. A kutatók azt feltételezik, hogy ha nem alakult volna ki ez a mesterséges öv, akkor a Van Allen öv is közelebb lenne a Földhöz. A műholdfelvételek adatai azt mutatják, hogy távolabb került a belső perem, mint ahol a hatvanas években volt.