A viking hajósok Atlanti-óceáni útjaikon a szemükben rejlő polarizációs iránytűvel is navigálhattak, állítják az ELTE Biológiai Fizika Tanszék Környezetoptika Laboratórium kutatói. A kutatást a Royal Society Open Science-ben publikálták.

Azért ne gondoljunk rögtön kiborgokra és beültetett iránytűkre, ez egy természetes jelenség. A viking hajósok az emberi szemmel is érzékelhető igen halvány, egymásra merőleges tengelyű, 8-as alakú kék és sárga Haidinger-féle pamacsok alapján is tájékozódhattak a nyílt vízen. Ez a máltai kereszthez hasonlító, kék-sárga alakzat akkor válik láthatóvá, ha az égbolt egy elegendően poláros, tetszőleges pontját fejünket jobbra-balra billegetve folyamatosan nézzük. Az így kialakuló vizuális illúzióért az emberi szem éleslátást biztosító foveáját ingerlő poláros fény tehető felelőssé.

Ezt az elméletet még Guy Ropars vetette fel 2012-ben. Ezen a vonalon indultak el az ELTE kutatói is. Azt vizsgálták, hogy az érzékenyebb szemű emberek milyen körülmények között érzékelik ezt a Haidinger-pamacsot. Borús és teljesen ködös időben például a legérzékenyebb szeműek sem képesek észlelni a sárga pamacsot. Tiszta égboltnál azonban az égbolt 78 százalékán is képesek meglátni azt.

Vagyis a kellően éles szemű navigátorok akár navigálhattak is ezek segítségével. De hogyan? Úgy, hogy a sárga nyolcas alakzat hossztengelye mindig a Nap felé mutat. Emiatt a sárga Haidinger-pamacsot figyelve akkor is kikövetkeztethették a Nap égi helyét, mikor azt felhő, köd vagy horizont takarta, miközben az égbolt más pontjai kellően tiszták és polárosak.