Az Egyesült Államok északnyugati részén mindenki a lazaca gondol, ha valamilyen vad halat lát a vizekben. Azonban a lazacnál sokkal idősebb élőlények is élnek arrafelé, ilyen például a csendes-óceáni ingola, ami legalább 400 millió éve él a Földön. A Pacific Northwest National Laboratory (PNNL) tudósai most ezekről az ősi élőlényekről szeretnének többet megtudni.

Idén tavasszal a kutatók a PNNL által létrehozott szuper-kicsi, direkt a számukra készített jeladóeszközökkel láttak el több ingolát, amiket azután szabadon engedtek. A jeladók mindössze 0,08 grammosak, tehát kisebbek, mint egy gemkapocs, és fiatal példányok bőre alá ültették be őket. A megjelölt halakat így nyomon tudják követni és jobban megérthetik, hogyan befolyásolják őket az olyan ember által létrehozott építmények, mint például a gátak. 

Az ingolák leginkább édesvizekben és a partközeli tengervizekben fordulnak elő. Érzékenyek a túlságosan meleg vízre, ezért az egész világon csak a trópusokon nem terjedtek el. A csendes-óceáni ingolák felnőtt korukra 80 centiméteresre is megnőhetnek, ami jóval nagyobb, mint a Magyarországon őshonos 30 centis dunai vagy tiszai ingola.