Brit kutatók az idegesség negatív társadalmi hatásait kutatták: arra voltak kíváncsiak, hogy az ideges emberek hogyan azonosítják más emberek - haragot, szomorúságot, meglepetést, undort, félelmet, boldogságot mutató - arckifejezéseit. 

Az első kísérletben a résztvevőknek úgy kellett leolvasniuk az érzelmeket a nekik mutatott emberi arcokról, hogy a terembe szén-dioxiddal dúsított levegőt pumpáltak. Mivel nehezebben kaptak levegőt és szaporábban kellett lélegezniük, nőtt bennük a feszültség és a szorongás. 

Az eredmények alapján azok, akik a szén-dioxidos szobában végezték el a kísérletet, nyolc százalékkal rosszabb eredményeket értek el mint azok, akiket normál körülmények között teszteltek. A kísérlet második nekifutásra is hasonló eredményt hozott, és bár a nyolc százalék nem tűnik soknak, ez már statisztikailag szignifikáns eredmény.

A második kísérletben a körülmények ugyanazok voltak, viszont most kétértelmű arckifejezéseket kellett megítélni: boldog vagy dühös. Az szén-dioxidos teremben lévők döntő többsége ingerült állapotban a dühöst választotta.

Sarb Johal pszichológus szerint az eredmények bizonyítják, hogy az alapvetően idegesebb természetű emberek nehezebb szociális helyzetben vannak, mint társaik. Ennek oka, hogy alapvetően negatívabban érzékelik a körülöttük lévő emberek érzelmeit, a negatív visszacsatolás pedig egy negatív korforgást hoz létre. Ez ahhoz vezet, hogy az ideges ember még idegesebb lesz, ami könnyen konfrontációkhoz vezethet.

A körforgást ugyanakkor meg lehet szakítani, a jelenség megértése jó kiindulási pont ahhoz, hogy segíthessenek a szorongásra hajlamosabb pácienseken.