Napi kétmillió védőoltást gyárt le a GlaxoSmithKline gigantikus vakcinagyára Belgiumban, aminek a termelését legfeljebb egy napra akasztaná meg, ha rázuhanna egy repülőgép. Megnéztük azt a helyet, ami talán a világon a legtöbbet tesz azért, hogy eltűnjenek a fertőző betegségek, végignéztük, hogy készül a 2018-as influenza-oltás, megtudtuk, miért készül egy szál vakcina akár másfél-két évig, és kiderült az is, hogy lassan elkezdik gyártani a malária elleni oltást, ami százmillióknak jelent majd áldást.
“Ott teszik bele az oltásba a chemtrailt, ugye?” – csillan fel a taxisofőr szeme, amikor megtudja, hogy miért érkeztem Belgiumba. Aztán gyorsan hozzáteszi, hogy persze csak viccel, nem holdkóros összeesküvés-hívő ám, de két mondaton belül azért visszatér arra, hogy ki tudja, mi van azokban a védőoltásokban, amit annyira erőltetnek a nagy gyógyszergyárak. Egy Wavre nevű kisváros felé tartunk, itt van a világ legnagyobb vakcinagyára, ránézésre tényleg kicsit X-Akták hangulatú, magas kerítéssel körbevett ipari komplexum kinn a pusztában, egy búzamező közepén. A békesség kedvéért megígérem a sofőrnek, hogy nagyon alaposan körülnézek majd, hátha megtalálom a chemtrailes tartályokat.
Nem fogják elhinni, de másnap meg is találtam őket. Egy kb. 3 fokra behűtött, zsilipkapukon át megközelíthető raktárhelyiségben álltak, négy, boroshordó méretű, felirat nélküli fém tank, vagy 15 másik mellett, amelyekről Mark, a vezetőnk szépen végigmutogatta, hogy milyen oltás hatóanyagából hány millió adagnyit tartalmaznak. Csak azt a négyet nem. Gyanús! Negyed óra múlva elérkezettnek láttam az időt, hogy nekiszegezzem a kérdést. Sok takargatnivalónk nem volt, egy szál alsógatyában álltunk egy öltözőben, mi ketten, meg egy török újságíró kolléga, aki viszont egy árva szót sem beszélt angolul. Szóval mi is volt abban a négy nagy tartályban? - törtem meg a kínos csendet, miközben arra vártunk, hogy megérkezzen a védőruhánk, amiben bemehetünk a gyártósorokhoz. Ja, azokban a polio elleni vakcina hatóanyaga, tartályonként négymillió adag - magyarázta lelkesen Mark, és én éreztem, hogy most elkaptam. Polio, gyermekbénulás, de hát azt a betegséget nem pont mostanában sikerült végleg felszámolni az egész világon? – szorítottam sarokba, és a gyógyszerlobbi sokat próbált ügynöke megtört:
De igen
– vallotta be szemrebbenés nélkül. Aztán persze kiderült, hogy egyrészt Pakisztán hegyvidékén, és Közép-Afrikában még fel-felbukkan a vírus, másrészt a WHO protokollja szerint az immunizálást még évekig folytatni kell a betegség teljes eltörlése után, amíg egészen biztosan nem marad egy szál vírus sem a szigorúan őrzött laborokon kívül. Harmadrészt még ezek után is tartalékolni kell oltóanyagot a biztonság kedvéért. Hát ezt a tartalékot láttam én, a gyermekbénulás ellen 1955-ben indított háború utolsó fegyverét. Kedves konteóhívők, bocs, én tényleg mindent megpróbáltam.
Időközben szerencsére megérkezett a védőruhánk: speciális, antibakteriális anyagból készült póló és rövidnadrág, egy meghökkentően kényelmes laborcipő, szájmaszk, hajháló, védőszemüveg. Ez kell ahhoz, hogy az ember bemehessen a steril öltözőbe. Itt először rituális kézmosás jön (egy adag forró víz, egy adag fertőtlenítő trutyi, öt dörzsölés a tenyéren, öt a kézfejen, öt az ujjak között, aztán ugyanez a másik kézzel is - és figyelik ám, nem lehet néggyel elbliccelni!), és az ember megkapja a kezeslábast, a kesztyűt, és még egy fura, ragadós anyagból készült nejlonzacskót a cipőjére. A piros vonal bal oldalára állsz, felemeled a lábad, ráhúzod a zacsit, visszalépsz a földre a vonal jobb oldalán. A végén majdnem úgy néztünk ki, mint Dustin Hoffmanék a Vírus című remek filmben, csak nem citromsárga, hanem égszínkék szkafanderben, és persze a teljes újságírócsapat kórusban sajnálkozott, hogy az egész gyár területén szigorúan tilos a fotózás. Az illúziót némileg rombolta, hogy még így is csak a C és D sterilitási fokozatú helyekre mehettünk be, szóval még két, ennél is szigorúbb szint létezik. Azokról Mark annyit mondott, hogy ott erősen meg kell gondolnia az embernek, hogy tényleg pisilnie kell, vagy kibírja ebédszünetig, mert mire kimegy, elvégzi a dolgát és visszajut, lemegy a nap.
A biztonsági intézkedések fő célja nem az, hogy nehogy valami kiszabaduljon a laborból (a veszélyesebb cuccok nem is itt, hanem egy 10 kilométerrel odébb levő másik kutatóközpontban tenyésznek, az ebola-vakcinát is ott fejlesztik éppen), hanem hogy nehogy valami szennyeződést vigyen be az ember a steril környezetbe, és az bejusson az oltóanyagba. A gyár biztonsági főnöke egyébként elmondta, hogy ha mondjuk egy repülőgép rázuhanna a Wavre-i központra, 24 órán belül a GSK többi gyára át tudná venni a termelési kapacitást. És hogy ez mennyire nem vicc: egy Wikileaksen kiszivárgott amerikai titkosszolgálati dokumentum szerint a gyár a biztonsági, és terrorvédelmi szempontból a legmagasabb szintű kritikus infrastruktúrának számít. Márpedig ha az amerikai kormánynak ennyire fontos egy brit cég telephelye Belgiumban, ott valószínűleg a kerítésnél meg a mágneskártyás beléptetőkapuknál komolyabb dolgok is vannak a háttérben.
Maga a gyártósor egyébként egészen úgy néz ki, mint egy sörgyár palackozóüzeme, csak itt egészen apró fiolákat és injekciós tűket töltenek a naponta fertőtlenített automata gépsorok, vastag üvegfal mögött, tökéletesen steril környezetben. A szkafanderes dolgozók manipulátor karokkal tudnak belenyúlni a folyamatba, ha valami gond van. A gyár ugyan napi 2 millió vakcinát termel, de ahhoz, hogy egyetlen darab eljusson addig, hogy be lehet adni valakinek
Mivel a vakcinák sok ideig készülnek, nagyon körültekintő tervezés előzi meg a gyártást, elvégre olykor másfél-két évre előre kell megtippelni mekkora igény lesz az egyes oltásokra (sőt, influenzánál például azt is, hogy éppen melyik vírustörzsek terjednek majd a szezonban). Mivel nem lehet csak úgy hirtelen átszervezni a gyártást, komoly tartalék készleteket tartanak minden országban az összes oltásból. És néha ez sem elég. Amikor tavaly decemberben egy budapesti gimnazista, majd egy bölcsődés gyerek halt meg fertőző agyhártyagyulladásban, hirtelen berobbant az igény itthon a Meningococcus B vakcinára. Ez az oltás elég drága, és nem is kötelező, mert a betegség, ami ellen szól, szerencsére ritka (évi 40-50 eset van az országban) - ezért aztán a vakcinából Magyarország úgy évi 4000 adagot fogyaszt. A decemberi pánik nyomán viszont 50 ezren akarták beadatni az oltást, miközben a teljes európai tartalék nagyjából 100 ezer adag volt. Az illetékes szervek hónapokon át vért izzadva próbálták beszerezni az utánpótlást, a helyzet nagyjából mostanra kezd normalizálódni.
Jól olvasták: egyetlen vakcina legyártása akár két teljes évbe telhet. Ennek csak részben oka az, hogy a hatóanyag gyártási folyamatába néha több hetes tenyésztési-pihentetési szüneteket kell beiktatni, a fő ok az, amit Mark úgy fogalmazott meg, "a munkánk 90%-a abból áll, hogy ellenőrizzük, és teszteljük azt, ami a többi 10%-ban készült”. Azzal át is értünk a minőségbiztosítási részlegre, ami tágas gyárcsarnoknak tűnik a szűk laborok után. Itt a csomagolással együtt 18 hetet tölt minden egyes fiola és előtöltött injekcióstű, hogy sokszoros ellenőrzés után végül szállításra késznek minősüljön az oltás. Az utolsó fázis a legérdekesebb: egy gép egyesével minden oltásról több tucat nagy felbontású digitális fotót készít, különféle szögekből és háttérvilágítással, és egy képelemző algoritmus ott helyben átfésüli mindet, sérülést, szennyeződést és a hasonló gyanús jeleket keresve. Amin ilyesmit talál, az megy az emberi ellenőrzésre, és ha ott is gyanús, minden további kérdés nélkül megsemmisítik. Az elkészült vakcinák nagyjából egy ezreléke jár így.
A tesztelést kicsit bonyolítja, hogy a GSK 166 országba szállít vakcinákat, így a gyártási folyamatnak pontosan 166-féle minőségbiztosítási standardnek kell megfelelnie. Ugyan megy a lobbizás, hogy a WHO készítsen egy általánosan elfogadott rendszert, ettől minden ország húzódozik, inkább egyesével jönnek ellenőrizni a saját szabályaikat. És mivel külön gyártási-tesztelési folyamatot egy ország kedvéért se lenne célszerű kiépíteni, kénytelenek mindenkinek ugyanazt a 166-féleképpen biztonságosnak minősített vakcinát adni. Most voltak itt három hétig az amerikai FDA ellenőrei, a jövő héten jönnek az oroszok, sorolja Mark a beosztást, hozzátéve, hogy egyébként a japánok a legfinnyásabbak, ők a csomagolás esztétikai hibái miatt is simán visszadobnak egy szállítmányt.
Miután végignéztük, hogy készül a jövő évi influenzaoltás, illetve a kombinált hepatitis A+B vakcina, a GSK kutatás-fejlesztési vezetője, dr. Jamila Louahed mesélt arról, hogy mi várható a közeljövőben vakcinafronton. A közeljövő itt persze ahhoz mérten értelmezendő, hogy egy új vakcina kifejlesztése 10-20 évnyi kísérletezésbe és tesztelésbe kerül (ezt fizetik ki a fejlett nyugati piacok az oltások borsos árában, miközben a harmadik világban bekerülési áron adják ugyanazt a vakcinát; a kettő között akár harmincszoros árkülönbség is lehet), de extrém sietős esetben sem lehet megúszni 5-7 év alatt. Ez egyben a válasz arra is, hogy mikor lesz oltás a legutóbbi globális pánikot kiváltó Zika vírus ellen.
Ami azonban ennél sokkal több embert érint, és elvileg már idén ősszel gyártásra kész lesz, az a malária elleni vakcina. A malária évente 3-400 millió embert fertőz meg, és több mint egymillió halálos áldozatot szed, főleg Afrikában és Délkelet-Ázsiában. Az oltás így egész földrészek teljes lakosságának könnyíti meg majd az életét, nem is beszélve a turistákról, akik számára jelenleg az egyáltalán nem vicces mellékhatásokkal járó gyógyszerek állandó szedése az egyetlen megelőzési mód.
A szakemberek szerint a nyugati világban legalább ekkora hatású lenne – és Magyarországon például szinte semmi jele nincs – az idősebb korosztályok védőoltással ellátása. Nekik ugyanis a kisgyerekek szintjére gyengül az immunrendszerük, és komolyan ki vannak téve a különféle fertőzéseknek. Tipikusan ilyen például a légúti fertőzésekért felelős RSV vírus, ami ellen jó ideje létezik már vakcina, mégis világszerte évi 65 millióan kapják el, a legveszélyeztetettebb korosztály pedig a 65 év felettieké.
Elkerülhetetlenül előkerült az oltásellenes mozgalom témája is, amiről a GSK-s szakemberek annyit mondtak, hogy tapasztalataik szerint a bizonytalanok és szkeptikusok esetében jól működik a tényekkel és a logikus érvekkel való szembesítés. A hardcore oltástagadókat viszont kizárólag az képes kijózanítani - sőt, néha még az sem -, ha a közvetlen környezetükben tapasztalják meg egy oltással megelőzhető betegség hatását. Tragikus módon ennek az áldozata általában az illető saját gyereke.
A legvégén aztán egy kicsit kisiklattam az egész beszélgetést, amikor megkérdeztem a házigazdáinkat, hogy ha lehetőségük lenne egyetlen vírust nyomtalanul eltörölni a Föld színéről, melyik lenne az. Vagy negyed órát vitáztak, felmerült az ebola, az RSV, a HIV, végül már majdnem megegyeztek az influenzában, amikor valaki bedobta a jolly jokert: a világ bármelyik vírus eltüntetésénél jobban járna közegészségügyileg, ha az összes elérhető vakcinából 90 százalékos oltottsági aránya lenne a világ népességének - úgyhogy inkább ezt kérnék az aranyhaltól.
Ha ezt hallotta volna a taxisofőröm, tuti, hogy reflexből belevezeti az autót a búzamezőbe.
(Munkatársunk a GSK meghívására és költségén vett részt a gyárlátogatáson.)