Az állatvilágban megfigyelhető álcázóképesség egyik leglátványosabb formáját mutatták be japán biológusok, derül ki a National Geographic cikkéből. A University of the Ryukyus kutatói Journal of Ethology májusi számában közölt tanulmányukban a fáraó tintahal viselkedését írták le, amivel bizonyos körülmények között táplálékát szerzi.

Az okinavai egyetem biológusai megállapították, hogy a vizsgált tintahalak képesek bőrük színét és karjaik mozgását úgy alakítani, hogy megtévesztésig hasonlítsanak ártalmatlan remeterákokra. Mivel a remeterákok nem ragadozók (a vízből szűrik ki táplálékukat), a többi tengeri állat nem tart tőlük, nyugodtan úszkálnak közelükben. Ezt használják ki a fáraó tintahalak, amik álcájuk segítségével kerülnek közel zsákmányukhoz, kisebb halakhoz, puhatestűekhez.

A japán kutatók szerint ezzel a módszerrel kétszer annyi táplálékot tudnak szerezni a tintahalak, mint álcázás nélkül. A kutatás érdekessége, hogy a biológusok olyan tintahalakkal kísérleteztek, amik már fogságban születtek, és korábban sosem érintkeztek remeterákokkal. Ez arra utalhat, hogy a meglehetősen specifikus álcázóképesség a génjeikbe van kódolva.