A pókok és a rovarok teste eleve nagyon másképp működik, mint a melegvérű emlősőké, keringési rendszerükben egy vérnyirok nevű anyag szállítja a légzési gázokat. A tengerek mélyén élő pókok azonban rajtuk is túltesznek.

Jól olvasta, ezeket a méteresre megnövő, 10-12 lábú tengeri szörnyeket úgymond a bélszél tartja mozgásban.

A Montana Egyetemen biológusként dolgozó H. Arthur Woods fedte fel a tengeri pókok titkát, amikor egy ilyen lényt vizsgált a mikroszkópja alatt, és arra lett figyelmes, hogy miközben a szívük épp csak verdes, a bélmozgásuk különösen erős. Aztán rájött, hogy nem a tápanyagok célba juttatása volt ennek az oka, hanem hogy elegendő oxigén kerüljön a szervekbe.

További kutatások megerősítették, hogy nem egy légből kapott elméletről van szó. Megállapították, hogy tizenkét tengeri pók bélrendszere gyakorlatilag úgy működik, mint más élőlények kardiovaszkuláris rendszere. Minderről a Current Biology című tudományos lapban publikáltak tanulmányt.

A Popular Science az alaphírt azzal a széljegyzettel egészítette ki, hogy más fajok is élnek béllel lélegezve. Például szitakötők szippantanak be némi friss levegőt bélmozgással, és bizonyos korallokban, férgekben is gasztrovaszkuláris rendszer lát el emésztési és keringési funkciókat.