Ausztrál és svéd kutatók rájöttek arra, hogyan képes a szitakötők agya feldolgozni a mozgást, és hogyan tudja ezt vadászat közben kamatoztatni. Meglepő módon a folyamat nagyon hasonlít ahhoz, ahogy az ember érzékeli a mozgó tárgyakat.

Az eLife-on publikált tanulmány szerint a szitakötők agyában a neuronok képesek a tárgy/préda előzetes mozgási útvonala alapján kiszámítani annak várható jövőbeli helyét. Ráadásul erre összetett háttér előtt is képesek, a különböző színek és tárgyak nem törik meg a fókuszt. 

Ez nagyon hasonló ahhoz, ahogy például az emberi agy képes követni egy mozgó tárgyat - például egy labdát - és előre meghatározni, hogy az hová fog érkezni. Ez a képesség ráadásul fejleszthető, egy profi sportoló például már a dobó- vagy rúgómozdulatból is meg tudja határozni a labda várható érkezési helyét. Viszont az ember, vagy akár csak egy átlagos emlős agya is jóval fejlettebb a rovarokénál, így a szitakötő teljesítménye igazán lenyűgöző. 

Amit a szitakötő csinál, az nagyon hasonlít ahhoz, amit mi csinálunk, amikor követünk egy labdát mozgás közben. Az agy összetettségében lévő jelentős különbségek ellenére az evolúció olyan olyan fejlett vizuális folyamatokhoz vezetett a rovarok agyában, amik általában csak az emlősöknél figyelhetőek meg

- mondta David O'Carroll professzor, a tanulmány egyik szerzője.

A kutatók továbbá képesek voltak azonosítani a célt detektáló neuronokat a szitakötő agyában. Az adott neuronok aktivitásából meghatározták, hogyan követi a szitakötő a mozgó tárgyat, illetve azt, hogyan képes az agya előrejelzést készíteni akkor, ha célpont hirtelen eltűnik (az állat ráfókuszál a mozgó tárgyra, majd ez a fókuszpont gyakorlatilag tovább halad az eddig tapasztalt útvonal alapján, ha a célpont eltűnik).

A kutatók szerint mindez a tudás komoly gyakorlati haszonnal járhat, különösen az olyan mesterséges ellenőrző- és vizuális rendszereknél, amiket például az önműködő autóknál használnak.