Emlékeznek még az ezermilliárd tonnás, Pest megye méretű jégtömbre, ami leszakadt július közepén az Antarktiszról?
A Larsen C-selfjégnek nevezett területen történt a szakadás, amit már évek óta jól dokumentáltak műholdak és kutatócsoportok. Azonban arra nem nagyon számított senki, hogy a 160 kilométer hosszú, 6000 négyzetkilométeres jéghegy leválása után azonnal tovább reped a Larsen C felszíne, márpedig most ez történt – írja a Verge a Nature Climate Change című folyóiratban publikált kutatás alapján.
Anna Hogg és Hilmar Gudmundsson friss kutatása alapján akár arra lehet következtetni, hogy az Antarktisz észak-nyugati nyelve letörik és szétreped. Ha ez megtörténik, akkor ki lehet dobni az eddigi előrejelzéseket az óceánok vízszintjének emelkedéséről, a folyamat fel fog gyorsulni.
A selfjég, amelyről az óriási jéghegy is levált, a parti síkságról a tengerbe belenyúló jégtömeg. Egyik végén a szárazföldhöz fagyott, a másik vége pedig lebeg a vízen. Ha a vízen lebegő részekből leszakad egy-egy tömb, az nem jelent veszélyt, nem növeli a vízszintet, mivel az tömb már alapból a vízen lebeg. Ezért a két hete ismertté vált jéghegy elszakadása sem okoz önmagában gondot. Azonban – és ez az, amiről a friss kutatás szól – ha túl meleg van, akkor nem kezd el a selfjég újra növekedni, nem hosszabbodnak a vízbe nyúló jégtömbök és akkor a szárazföldön olvadó jég, a gleccserek mind közvetlenül az óceánba folynak.
Amikor leszakadt a hatalmas tömb a Larsen C-ről, az akár olyan hatással is járhatott, mintha egy kádból kihúzták volna a dugót. Az újabb repedések erre engednek következtetni. Ha bebizonyosodik, hogy valóban erről van szó, és nem csak néhány váratlan, kósza jégtörésről, akkor az eddiginél sokkal nagyobb jégtömb, akár az Antarktisz észak-nyugati jégnyelvének az egésze összetörhet és leszakadhat.