Az eddig ismert legkorábbi, mintegy 160 millió éves repülő emlősfajok maradványait fedezték fel Kínában. Az állatok, hasonlóan több mai emlősfajhoz, siklórepülésben közlekedtek a fák között – idézi a BBC hírportált az MTI.

A két fosszília felfedezése újabb bizonyítéka annak, hogy az emlősökre jóval nagyobb sokszínűség volt jellemző a dinoszauruszok korában, mint korábban hitték. A leletek alapján a két emlősfaj – a Maiopatagium furculiferum és Vilevolodon diplomyl – speciális tulajdonságokkal bírt:

Mindez azt jelenti, hogy az eddig feltételezettnél sokkal korábban, már 100 millió évvel a modern repülő emlősfajok megjelenése előtt is léteztek ilyen élőlények. A fáról fára siklás – ami az Észak-Amerikában és Ázsiában élő repülőmókusra vagy a délkelet-ázsiai repülőmakira jellemző – hatékony és gyors közlekedési módszer, és lehetőséget ad a ragadozók előli gyors menekülésre.

Zhe-Xi Luo, a chicagói egyetem kutatója szerint a most felfedezett jura kori emlősök lehetnek az elsők, amik siklani tudtak a levegőben. Bizonyos szempontból ezek voltak az első, szárnyakkal rendelkező emlősök – még akkor is, ha az elülső és hátulsó végtak között húzódó bőrhárnyák nem valódi szárnyak.

Az állatoknak több érdekes anatómiai jellegzetessége is van. Néhány fizikai tulajdonságuk, mint a Maiopatagium összeforrt villacsontja, a madarakéra emlékeztet. A vállöv inkább a modern tojásrakó kacsacsőrű emlősökéhez hasonlít, mint az emlősökéhez vagy az erszényesekéhez.

Az elmúlt években több felfedezés formálta át a mezozoikumi emlősökről kialakult képet. Az újabb eredmények szerint a jura időszakban egyszerre jelent meg számos különféle életmódot folytató emlős. Roger Benson, az Oxfordi Egyetem kutatója szerint a jura korra többnyire dinoszauruszvilágként gondolunk, de a leletek arra utalnak, hogy a kisebb emlősök nagy számban voltak jelen, és a mai ökológiai feladatuk nagy részét már akkor is ugyanúgy ellátták.