A hatvanas évek értelmiségijei ódákat zengtek az LSD csodálatos hatásairól, de a maiak – a jó hírnevük védelmében – inkább távol tartják magukat a témától. Peter Sjöstedt-H, az Exeteri Egyetem filozófiadoktora szerint ez eléggé ironikus, mert – mint azt a most megjelent, a témáról szóló könyvében kifejtette – a nyugati filozófia rengeteget köszönhet a hallucinogén szereknek.

Platón egyik kései művét, a lélek halhatatlanságáról szóló Phaidónt - mondja Sjöstedt-H - nagyrészt az eleusziszi misztériumok inspirálták. A szertartásokon a misztikusok egy kükeon nevű szert fogyasztottak. Bizonyítani nem tudják, de feltételezik, hogy a keveréknek pszichoaktív hatásai lehettek. Ez legalábbis megmagyarázná a víziókat, amiket a résztvevők átéltek ezeken a szertartásokon.

Sjöstedt-H szerint Platón egyes megjegyzései – például az, hogy

látni, hogy a test nem más, mint egy burok, amiből az ember kiléphet ezeken az élményeken át

– arra utalnak, hogy ő is fogyaszthatott a szerből. És ezt támasztják alá Platón nézetei a dualizmusról, miszerint a test és a lélek megkülönböztethetők.

A pszichedelikus élmény hatására teljesen feloldódhat az én. Többé nem lesz egyértelmű, hogy a testünk és az énünk egy és ugyanaz. A pszichedelikus trip részben az én elvesztésével jár, és az ilyen élmények könnyen kialakíthatják a dualsztikus világnézetet. Ez történhetett Platónnal is.

Ha a misztikusok csakugyan drogok hatására élték át a személyes istenélményeiket, az azt jelenti, hogy az egész nyugati kultúra egy látomásos drogbuliból fejlődött a ma ismert szintjére. Alfred North Withehead szerint a nyugati filozófia nem más, mint a Platón-művekhez írt lábjegyzetek sorozata. Ha Platón fő inspirációi a pszichedelikus szerek voltak, az azt jelenti, hogy az egész nyugati kánont akaratlanul is megihlette ezekkel a tapasztalataival.

Sjöstedt-H szerint alapvető fontosságú megérteni a pszichedelikus élményeket, ha szeretnénk átgondolt és alapos filozófiát kialakítani az elme működéséről.

Addig nem ismerted teljesen az elmédet, amíg nem tudsz magyarázatot adni az összes aspektusára.

A pszichedelikumok által kiváltott csúcsélmények értékes gyakorlati tapasztalatot nyújthatnak, például arról hogy mi a kapcsolat az agy és az elme között. A kutatások szerint a hallucinogének hatására egyes agyterületek kevésbé aktívak, holott a felfokozott tudatosságtól épp az ellenkezőjét várnánk. Az ilyen megfigyelések rámutatnak, hogy milyen bonyolult elmagyarázni az agy és az elme összefüggéseit. Ezt a filozófiai kérdést hívják a tudatosság kemény problémájának (hard problem of consciousness).

Hogy Platón remekműveit csakugyan hallucinációk ihlették-e, az már sosem fog kiderülni. Az viszont biztos, hogy a drogok és a filozófia remekül kiegészítik egymást. A pszichológus Henry James, a James–Lange-érzelemelmélet egyik szellemi atyja például azt állította, hogy akkor értette meg igazán Hegelt, amikor nevetőgázt szívott olvasás előtt.